Kerekasztal a sánc rekonstrukcióról
2008. november 14. délután és 15. délelőtt az MTA VEAB Soproni Tudós Társaság (STT) Régészeti és Műemléki munkabizottsága, az Erdészeti Múzeum, és a Soproni Múzeum közreműködésével, továbbá a Scarbantia Régészeti Park, a Scarbantia Társaság és a TAEG ZRt támogatásával nemzetközi szakmai tanácskozást szervezett városunkban. A kerekasztal konferencia fő témája a soproni Várhely késő-kelta (Kr. e. 1. századi) sánca bemutatási lehetőségeinek megvitatása volt.
14.-én délután a helyszínen, a Várhelyen a Scarbantia Régészeti Park részéről az eddig rekonstruált régészeti objektumokat (halomsír és kelta típusú erdei faház) mutatta be a szimpóziumot szervező Gömöri János. Ezután Jerem Erzsébet a helyszínen számolt be Patek Erzsébet (MTA Régészeti Intézet) 1971-1978. közötti várhelyi sánc-átvágásainak eredményeiről. Vörös Attila, a Tanulmányi Erdőgazdaság ZRt. erdőgazdasági igazgatója ismertette a várhelyi történeti emlékpark fejlesztésének lehetőségeit, a parkerdő fejlesztési program keretében.
Nov. 15.-én, délelőtt az Erdészeti Múzeumban hangzottak el az előadások:
Karl Kaus ( Burgenland): „Die Befestigungsanlagen beim Südtor des Burgstalles von Ödenburg – Sopron Várhely. Analyse von Oberflächenstrukturen der Wälle, Gräben und Tore durch Geländebeurteilung“. Mint Petek Erzsébet ásatásának egyik résztvevője, helyi tapasztalatai és analógiák alapján felvázolja a soproni kelta sánc rekonstruálásának lehetőségeit, különös tekintettel a halomsírmező irányába nyíló főkapu védműveire. Az erődítményvonalak (elősáncok) átépítéseivel kapcsolatos megfigyeléseit a Geoservice GmbH háromdimenzós lézeres légifelvételei is alátámasztják. K. Kaus mindemellett részletesen bemutatta Purbach (Feketeváros) és Eisenstadt (Kismarton) vaskori erődített telepeinek felmérési rajzait és kitért a körzet vaskori erődítmény rendszerének szerepére.
Wolfgang Lobisser (Institut für Ur- und Frühgeschichte, Universität Wien): „Ein archäologisches Freilichtmuseum zur späten Latènekultur am Burgberg von Schwarzenbach in der buckligen Welt/Austria“. A soproni Várhelytől 15 kilométernyire fekvő, alsó-ausztriai Schwarzenbach kelta magaslati erődjének egyik kutatójaként és a bemutatás projektjének egyik tervezőjeként főleg a kelta faházak rekonstruálásának módszereit ismertette. A schwarzenbachi oppidum területén 1992 óta 20 házalapot tártak fel, 9 házat rekonstruáltak. Három háztípust különíthettek el: a cölöpös szerkezetű (Pfostenbau), illetve gerendaházak (Blockbau) mellett vegyes technikával lészült épületeket is találtak. A házak felépítésekor eredeti kelta vasszerszámok kovácsoltvas másolatait használták. Az ácstechnika rekonstruálásánál a Salzburg közelében (Dürnbengben), jó állapotban megmaradt vaskori faragott gerendaleleteket vették figyelembe.
(Irodalom: W. Lobisser: Reconstructing the past. Rebuilt Iron Age house models at Schwarzenbach-Burg. In: VIAS Vienna Institute for Arhaeological Science, Ausgabe 01/2007., 50-61.)
Krol Pieta (SAV, Nitra, Szlovákia): “Liptovská Mara. Methode der Rekonstruktionen“. A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete (Nyitra) munkatársa a vaskor, római kor és népvándorláskor szakértőjeként adott rövid áttekintést az észak-szlovákai Liptovská Mara (Liptó-Szentmária) kutatástörténetéről és a kelta erődítmény bemutatásáról. Először Bél Mátyás 1736-ban, majd Majláth Béla 1873-ban foglakozott a település történetével, utóbbi már kifejezetten a Havránok hegyen található erődítményt ismertette. Az 1960-as években kezdődtek itt a modern régészeti kutatások, amelyekbe rövidesen az előadó is bekapcsolódott. 1991-ben régészeti műemlékké nyillvánították a lelőhelyet. A kisméretű, középső-latène korban épült várat a Kr. e. 2. században, majd a Kr. e. 1. sz. közepén átépítették, bővítették. A soproni Várhely kelta erődítményével hozzávetőlegesen egykorú védővonal (a Havránokon) a külső felületén kötőanyag nélküli kőfallal támasztott földsánc volt. A fából ácsolt kaputorony cölöpös szerkezetét feltárták és a tornyot, valamint a kívül kővel falazott sáncot rekonstruálták. Egy korabeli boronaházat és melléképületeit is „újjéépítették“. Az erődítményt 500-1000-méteres körzetben korabeli nyílt települések karéja övezi (6 további telep). (Irod.: Karol Pieta: Liptovská Mara. Ein frügeschichtliches Zentrum der Nordslowakei. Archäologische Denkmäler der Slowakei 5. Bratislava 1996.129 old.)
Pető Mária (BTM, Budapest): „Kelta (eraviskus) sáncok a budai Gellérthegyen“. Az ásatások korábbi vezetője személyesen nem tudott eljönni a tanácskozásra. Az elküldött dokumentumokból feltételezhető, hogy esetleg a gellért-hegyi kelta erőd sáncának külső síkját is szárazan falazott kőborrítás védte. Az erődítmény alaprajzi felmérését Nováki Gyula végezte. A Gellért hegyi eraviscus oppidum legutóbbi magyar-francia ásatásainak eredményeit még nem publikálták. (Irod.: Pető M.: Neuere Forschungen im spätkeltischen Oppidium auf dem Gellért-Berg: 1985–1991. = Acta Archaeol. Acad. Sci. Hung. 45. 1993. 1/4. 33–44.)
Házas Gábor- Wolfgang Trimmel (BEWAG Geoservice GmbH, Eisenstadt): „A soproni Várhely/Burgstall régészeti objektumainak felmérése helikopteres D3 lézerszkenneléssel”.
Az előadó példákon mutatta be a három dimenziós lézeres felmérés lehetőségeit. Részletesen kitért a várhelyi halomsírok és az erődítmény főkapuja körzetében épített földsáncok felmérésének eredményeire. A lézeres térképezés fontos előnye, hogy sűrű lombokkal fedett terepen is érzékeli és pontosan rögzíti a domborzati viszonyokat, az ember alkotta őskori tereptárgyakat.
Román Vanda építészmérnök (Kecskemét): „Kelta múzeum fogadóépületének terve a soproni Várhely/Burgstall történelmi emlékparkba”. A diplomamunkaként készült terv makettjét és részletes terveit mutatta be az építész. A védett környezet régészeti és természeti értékeit nem zavaró, semleges fogadóépület a két egymással szimmetrikusan szembefordított, hosszúkás vasbeton-építmény lenne. Kiállító tér, műhelyek és raktárak, illetve egy ásatások idején is hasznosítható lakóhelyiség kapna helyet a létesítményben, amely a Bella emlékmű mögötti területen épülhetne fel.
A 15 kutató tapasztalatcseréje előmozdíthatja a soproni várhely fősáncára tervezett részleges rekonstrukció elfogadhatóan hiteles terveinek előkészítését. A szakmai megbeszélések után az Erdészeti Múzeumot, a Soproni Múzeum állandó régészeti kiállítását, a Fórum Múzeumot és a Régészeti Park római romkertjét tekintették meg a tanácskozás résztvevői. Az elhangzott előadások szövegeit a STT és a Régészeti Park nyomtatásban megjelenteti.
