Dr. Domonkos Ottó köszöntése
Az alábbi beszéd a Közgyűjteményi napon hangzott el, mellyel Dr. Tóth Imre múzeumigazgató köszöntötte Dr. Domonkos Ottót 80. születésnapja alkalmából:
Kedves Hölgyeim és Uraim,
Baj van az emberi életkor meghatározásaival! Erre a minap Domonkos Ottó köszöntésén tűnődve sikerült ráeszmélnem. Ne tessék könnyelműen azt hinni, hogy tréfálkozni akarok, vagy az a célom, hogy feltűnést keltsek! Szerintem a dolog átgondolása nem tűr halasztást. Az újszülöttől, kisdedtől a süvölvény ifjúig, sőt az érett korig is még rendben van a dolog. De nézzük, hogy állunk a többi életkorral: régen, aki ötven fele járt, az élete delénél tartott, hatvannál megette kenyere javát, a hetvenéves férfi nem tiltakozhatott, ha idősnek nevezték. A nyolcvan évesek öregek, a 90 fölöttiek aggastyánok vagy pátriárka korúak voltak.
Ez a korbeosztás – állíthatom – vagy nem tart lépést a civilizáció fejlődésével, vagy Domonkos Ottóéval.
Vessünk csak egy pillantást Ottó bácsi elmúlt néhány évének szakmai teljesítményére. Nyugdíjba vonulását követően 72 darab tudományos cikket, tanulmányt, recenziót
publikált. Közel 10 könyvet írt, vagy szerkesztett. Kiemelkedő jelentőségű munkája volt a Magyar Néprajz III. Kézművesség kötetének főszerkesztése. E mellett – nyilvánvalóan a Csatkai Endre által megkezdett hagyományt folytatva – számos, tudományos igénnyel elkészített cikke jelent meg helyi napilapokban. 1991-ben védte nagydoktori disszertációját „A kézművesség szerepe a falu anyagi kultúrájának alakításában” címmel, amiért az MTA odaítélte neki a Néprajztudományok Doktora címet.
Elismerésünket tiszteletünkkel tetézhetjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt aktív közéleti tevékenysége mellett végezte el. Katalizátora volt a Soproni Tudós Társaság megalakulásának, ahol a Társadalomtudományi Tagozat elnöke. Szervezi a Társaság működését, nagy energiával dolgozik a városi monográfia előkészítésén. Közben tagja az MTA VEAB Kézműves Ipartörténeti Munkabizottságának, a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának, a Kitaibel és a Helytörténész asztaltársaságoknak. Egyetemista kora óta tagja, később választmányi tagja, majd 1994-től tiszteleti tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak. Levelező tagja az Osztrák Néprajzi Társaságnak.
Nem mondtunk el mindent.
Nem mondtuk el, hogy ő teremtette meg azt a múzeumi hálózatot, amely – kisebb-nagyobb változásokkal – ma is működik Sopronban, és amelyhez fogható nincs az országban. Nem mondtuk el, milyen értékeket teremtett és milyeneket őriz, mint az elmúlt évtizedek Sopron-történetének alakító szereplője. Nem akarunk azonban visszatérni működésének múzeumi korszakához, mert nem lenne vége a méltatásnak. Annyit csak: sokszor ő figyelmeztet engem is olyan dolgokra, melyeket a múzeum élén nekem kellene számon tartanom. Ez azt is bizonyítja, hogy hál' istennek a múzeumtól máig nem tud elszakadni. Sőt nem csak a soproni múzeumok működését kíséri figyelemmel, hanem a Pápai Kékfestő Múzeum dolgát is szívügyének tekinti. Munkásságát elismerte a város is, amikor 2003-ban díszpolgári címmel tisztelte meg. 2004-ben Pulszky Ferenc díjjal tüntette ki a múzeumi szakma reprezentatív egyesülete, s Pulszky Társaság. Mindez csak az elmúlt néhány évben történt. Domonkos Ottó 70-es éveiben.
Szóval, beláthatják: nincs rendben a kormeghatározás. De ha csak Ottó bácsiról lenne szó, nem verném félre a harangokat. Azt is elmondhatom, hogy nem a rút irigység vert tanyát a szívemben. Joggal tartok viszont attól, hogy én (vagy mi) sosem leszünk képesek erre teljesítményre. Ezért szeretem azt hinni, hogy nem a hajlottabb korú emberiség egésze táltosodott meg, csak az Ottó bácsi lett egyre fiatalabb. Nagyon megnyugtatna vele! Ha véletlenül mégsem így van, nem tudom mi vár ránk nyamvadt 30-40-esekre! Vigyázzunk emberek! Elismerésünk tárgyát a mi aggodalmunk persze láthatóan nem zavarja, mert fáradhatatlanul dolgozik tovább, méghozzá egyre zavarba ejtőbb tempóban. És én őszintén kívánom, hogy ez így is maradjon. Remélem Ottó bátyánk dolgozik tovább, véleményére számíthatunk. Ezt szeretném mindannyiunk nevében.
Én meg majd figyelem a többi nyugdíjast.
Ottó Bátyánk! Isten éltessen sokáig!
