XVII-XVIII. századi Sopron
A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága Soproni Múzeuma szeretettel várja Önt és kedves Családját "Sopron és környéke a XVII–XVIII. században" c. időszakos kiállítására, melyet dr. Kelemen István és Dr. Tóth Imre PhD. rendezett. A kiállítást és a katalógus elkészítését a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatta. A kiállítás május 31-ig tekinthető meg.
A XVII. században Sopron szabad királyi város a királyi Magyarország egyik jelentős városának számított. Az évszázad során négy országgyűlést tartottak falai között, amelynek következtében az országos politikaformálás színhelyévé és egyúttal koronázóvárossá vált.
A török elleni háborúk, a Habsburg-ellenes rendi, nemzeti és felekezeti küzdelmek Sopron vármegyében is sok szenvedést okoztak a lakosságnak. A viszonylag fejlett ipar és kereskedelem lehetővé tette, hogy a város a viszontagságos időket átvészelje, a szellemi és az anyagi kultúrát felvirágoztassa. A mezőgazdasági termelést folytató megyei nagybirtoknak jelentős jövedelme származott az országban állomásozó hadak ellátásából.
A reformáció hamar elterjedt a Nyugat kapujában, vallási megosztottságot, viszályt, de szellemi megújulást és kulturális sokszínűséget hozva a mindennapokba. Az evangélikus és a megújuló katolikus egyház elsősorban ideológiai és kulturális síkon zajló küzdelme az oktatás, a könyvkiadás és a képzőművészetek magas szintű fejlődését eredményezte.
A város Lackner Kristóf nevével fémjelzett időszakban élte egyik fénykorát, melyet a humanista eszmeiség térhódítása is meghatározott. Az 1676. évi tűzvész után a barokk formavilág felhasználásával átépülő belváros már a megváltozott polgári életmódot vetítette előre.
A XVIII. században a katolikus megújulás sikere nyomán megerősödött a vallásosság és a szentek tisztelete a társadalom különböző rétegeiben. Az egyház szolgálatába állította a barokk stílust, ami színvonalas építkezést, valamint képző- és iparművészeti alkotásokat eredményezett a régióban.
A város és a megye gazdasági életét a XVIII. században a folyamatos és egyenletes fejlődés jellemezte. A megerősödő ipar és kereskedelem azonban a céhes kereteket nem tudta áttörni, a kapitalista fejlődés alapjai nem tudtak kialakulni. A vármegyében tartósodott az egyre több robotot igénylő nemesi nagybirtok uralma. Az állami adóalanyok védelmében az úrbéri viszonyokat Mária Terézia országos szinten 1767-ben szabályozta.
A XVIII. és a XIX. század fordulóján a szellemi életben megjelenő felvilágosodás, a gazdaság területén néhány céhen kívüli vállalkozás jelezte az új idők kezdetét.
