Temetői séta I.

A régi Szent Mihály-temető
Halottak napja közeledik. Erre az alkalomra megtisztítjuk, rendbe tesszük, és virágokkal díszítjük hozzátartozóink sírját, gyertyát gyújtunk és elgondolkodunk, emlékezünk szeretteinkre. A sírok között haladva, egy-egy kőbe faragott név láttán megtaláljuk ismerőseink nyughelyét vagy megpillantjuk ismert soproniak nevét. Ha elballagtak családtagjaik sírjához, tartogassanak időt arra is, hogy megcsodálják a legszebb síremlékeket, elgondolkodjanak egy-egy sírfelirat előtt és emlékezzenek híres-neves soproniakra. E lelket megnyugtató  tevékenység nem mindennapi örömmel töltheti el szívüket, ezért elsőként a Szent Mihály-temetőbe hívom Önöknet egy rövid felfedezőútra.

Ha a Szent Mihály templom kertjén vagy másképpen a temető előkertjén keresztül érkezünk, rögtön Sedlmayr András soproni festő által tervezett sírkőre bukkanhatunk, melyet feleségének állítatott.[1] Az 1768-ban készült rokokó síremlék mellett álló további sírkövek szintén XVIII. századiak. Az előkertben és az egész temetőben a legrégebbi emlék az 1664-ben elhunyt Maltzam Joachim sírköve[2]. A kapun keresztül a temetőbe érve az elsők között találhatjuk meg a Storno család sírját. A dinasztia legismertebb és legjelentősebb alakja Id. Storno Ferenc restaurátor, régész, építész, tárgytervező… stb. volt, aki számos helyen tevékenykedett határainkon belül és kívül. Az 1907-ben eltávozott mester többek között a soproni Szent Mihály-templom helyreállítását is végezte. A gótikus templomok felújítása több európai városban, így Sopronban is korunk művészettörténészeinek bírálatát váltotta ki. A historizmushoz elkötelezett korabeli művészek érdemei elvitathatatlanok, azonban helyreállító munkáik során gyakran nem az eredeti állapotok megtartására törekedtek, hanem saját izlésüket tükröző változtatásokat valósítottak meg. Az utókort érő károk ellenére elmondhatjuk, hogy a korabeli felújítási törekvések úttörő kezdeményezések voltak az építészeti örökségek megőrzése terén, így id. Storno Ferenc munkássága is példaértékű számunkra. Az általa hátrahagyott hihetetlen mennyiségű rajz, festmény, vázlatkönyv és sok-sok egyéb tárgy pedig megdöbbenéssel tölt el bennünket: vajon honnan volt erre ideje ennek a kiváló embernek?

A középső gyalogút mentén haladva Csík Ferenc(1894-1984) neve olvasható. A nemzetközi hírű fotóművész a világ minden tájáról hódított el díjakat, kezdetben festményszerű majd később a magyaros stílust követő felvételeivel. A városokat, ahol sikeresen szerepelt nehéz lenne felsorolni, de néhány ízelítőül: Antwerpen, Madrid, Los Angeles, Johannesburg, Chicago, Barcelona, Bombay, San Francisco, New York, Tokió, Brüsszel, Honolulu, Rio de Janeiro… stb., melyeket jegyzetfüzetében sorolt fel. Nem messze Angyalfy Andor nevére is rálelek. A magyaros stílus egyik legjelentősebb fotóművészét tisztelhetjük benne[3].

A legtöbb közismert soproni polgárra a kerítés fala mellett találhatunk. A neves borkereskedő és művészetpárátoló Russ család sírja méreteivel is kiemelkedik. A soproni zeneiskola 1949-től több évtizeden át a Russ-villában talált otthonra. Néhány évvel ezelőtt azonban új helyre költözött, így az Erzsébet utcai épület azóta hasznosítására vár annak ellenére, hogy több terv is készült birtokbavételéhez. Szintén kereskedelemmel foglalkozott a Flandorffer család. A fűszerkereskedéssel induló Flandorffer Ignác a bornagykereskedés által vált nemzetközi hírűvé[4]. Részt vett a soproni Takarékpénztár(1842) és a gázgyár (1866) megalapításában, de Sopron parkosítását is szívügyének tekintette[5] a Soproni Városszépítő Egyesület elnökeként[6]. A kereskedők között Müller Paulin sírját is útba ejthetjük. Az egykor róla elnevezett utca ma a Hátsokapu nevet viseli.

A város különlegessége volt Gantner Antal, aki a kaszinó ruhatárosaként dolgozott, ugyanakkor nagy szorgalommal gyűjtötte a helytörténeti vonatkozású újságcikkeket. Csatkai Endrét idézve: "A város neves vendégeinek mutogatták a derék embert csodaképpen, pedig igazán nem volt afféle látványosság:
A soproni multnak lelkes kutatójaként élt és dolgozott, aki nagyszerű szimattal mentette a városról  szóló régi írásokat, képeket és maga is mint ügyes fényképész, sorra fényképezte le a lebontásra ítélt egyes házakat és utcarészleteket." Fényképei nagy részét ma a Soproni Múzeum történeti fényképtára őrzi[7]. Most, hogy Csatkai Endrét idéztem, nem kerülhetem el, hogy ne áldozzak néhány percet Sopron Kossuth-díjas művészettörténészének. Elékészítette Sopron műemléki topográfiáját, melyet mind a mai napig használ minden muzeológus szakember és bárki, aki Sopron művészete iránt érdeklődik. Alapmű, ahogy mondani szokás. 1988-ban  az érte érzett tisztelet kifejezéseként a város a Múzeum utcát keresztelte el Csatkai utcának. A sors furcsasága, hogy a Múzeum utca elnevezésért ő maga küzdött.

A Raffensperger család több sírköve is magasodik egymáshoz közel. Történetük az 1770-es évekig nyúlik vissza, amikor egy öröklés folytán kezd a család a kertészkedéssel foglalkozni[8]. Raffensperger Ignác volt az alapító, aki 1803-ban Magyarország első családi kertészetét hívta életre. A dinasztia legismertebb tagja pedig Raffensperger Ferenc(1851-1936) kiváló dísznövény nemesítő volt. A kertészetet 1986-ban számolták fel a Frankenburg úti aluljáró építésekor.

Ha nem sajnáljuk az időt rábukkanhatunk Kurzweil Ferenc(1792-1865) sírjára a soproni zenei élet egyik jeles személyiségére. Legfontosabb érdeme a Soproni Zeneegyesület megalapítása. A hagyomány szerint a Soproni Múzeum helytörténeti kiállításában látható zongorán tanította Liszt Ferencet zongorázni. A temető egyik legszebb része, a középen magasra nyúló fák árnya alatt álló sírkőcsoport, melyek között Felsőszopori Tóth Ágoston és felesége sírja áll. A honvéd tábornokot, mint a magyar térképészet egyik úttörőjét tartják számon.

Láthatják, hogy egy rövid séta alatt is mennyi dicsőséges emléket fedezhetünk fel. Megtalálhatjuk még Paur Iván régész felújításra szoruló ill., Finck János egykori polgármester sírját, de találtam számomra ismeretlen személyeknek állított, gyönyörű síremlékeket is. Magam két rövidebb barangolást tettem, mégsem találtam pl. Soproni Horváth József vagy Mende Gusztáv festőművészek sírjaihoz. Lehet, hogy Önök rá fognak bukkanni. Szánjanak rá időt!

				Síremlékek részletei

[1] Storno Miksa: Adatok a soproni festészet történetéhez  (Soproni Szemle, 1937. I.évf 3.sz.)
[2] Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei (Akadémiai Kiadó, 1956.)
[3] Kincses Károly: Siker vagy mítosz? A magyaros stílus (2001. Magyar Fotográfiai Múzeum)
[4] Dr. Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Soproni Szemle, 1942.VI. évf. 3. sz.)
[5] Boronkai Pál: Sopron parkosításának története (Soproni Szemle 1969. XXIII. évf. 2. szám)
[6] Szabó Jenő: A Soproni Városszépítő Egyesület története (1864-1946) (Soproni Szemle, 1983. XXXVII. évf. 1. szám)
[7] Csatkai Endre: Gantner Antal (1869-1945) (Soproni Szemle, 1955. IX. évf. 1-2. szám)
[8] Németh Lajosné: Adalékok egy régi soproni kertész-család történetéhez (A Raffensperger család) (Soproni Szemle, 1998. LII. évf. 2. szám)