Temetői séta II.

Az evangélikus temető
1924. január végén február elején bizottság előtt zajlik a főúri koporsók felnyitása, a Berzsenyi Gimnázium mögött elterülő területen. A főútján álló Gálffy síremlék feltárása is ekkor történik[1]. – Számol be a Soproni Hírlap. – A Gálffy síremléket szerencsénkre ma is az evangélikus temető központi helyén csodálhatjuk, azonban a Balfi úton kell keresnünk. A régi temető felszámolását már a 1900-as évek elején megkezdték, melynek legszebb XVII-XVIII. századi sírköveit Bünker János Rajnárd mentette a Deák téri múzeum kertjébe[2]. Az 1913. október 5-én megnyitott új múzeum épület kiállításának egyik jelentős részét képezték a megmentett kövek. Csaknem 100 évvel később a XVII-XVIII. századi evangélikus sírkövek megújított kiállítása 2007-ben ismét megnyílt, így a múzeumkertben is újból láthatjuk a szebbnél szebb evangélikus emlékeket. Most azonban a Balfi úti temetőbe invitálom Önöket.

Az előbb említett Bünker János Rajnárd mesegyűjtő, néprajzkutató, tanító, múzeumi főőr stb… szép, de egyszerű sírja ellenére, a helytörténeti kutatások egyik legnagyobb alakja. Fáradságot nem ismerő lelkesedése példaértékű kell, hogy legyen a mai fiatal kutatóknak. 1914-ben bekövetkezett halálával és Bella Lajos 1913-as Budapestre távozásával[3] a soproni múzeum legjelentősebb veszteségét szenvedte el a 10-es években[4]. Évtizedekre hiányát szenvedte környékünk történeti kutatása. Bizonyára elfogultságom oka, hogy elsőként a múzeumhoz kötődő személyek nevén akad meg a szemem. Dr. Környei Attila személyében munkahelyem egykori igazgatóját tisztelhetem, aki először a Széchenyi István Emlékmúzeum igazgatója volt. Szívügyeként kezelte a nagycenki kastély sorsát, és neki köszönhetjük, hogy 1973 szeptemberében megnyílhatott a legnagyobb magyarnak emléket állító kiállítás. 

Sok-sok jeles alak között megtalálom Gyevát Gyula ökölvívó edző sírját. Egykoron az SVSE-ben, majd a Soproni Sportiskolában is dolgozott, mint a "bunyósok edzője". Több Sopronban működő küzdősport is annak köszönheti fennmaradását, hogy szakemberek a nehéz körülmények ellenére, időt, energiát nem sajnálva dolgoztak szeretett sportágukért. Dr. Lampérth Gyula líceumi igazgató sírjához érve felidézem azokat a pillanatokat, amikor elmondja, hogy egyik álma az, hogy a líceum falai között vívóegyesület működjön. Bár egykoron a vívást már oktatták a "Berzsenyiben", de másodszor 1995-ben talált otthonra a Széchenyi téri tornateremben. 2000-ben álma kiteljesedhetett, amikor alapító tagként a Soproni Líceumi Vívóegylet elnöke lett. Szintén a líceum igazgatójaként tevékenykedett Poszvék Sándor, aki később az Evangélikus Teológia első vezetőjévé vált.

A Szent Mihály-temetőhöz hasonlóan a grandiózus síremlékek a kőkerítés mentén állnak. Ha kevesebb idejük van célszerű a falak mentén végigmenni. Megtaláljuk itt többek között Eduard (Ede) Tschurl sírján elhelyezett angyalszerű nőalakot. A körülötte elszaporodott növényzet romantikus hangulatot teremt. Tschurl Ede kereskedőként a Sopron-Bécsújhelyi vasútvonal lelkes híve volt[5]. Szintén a fal mellett nyugszik Lähne Vilmos a Laehne nevelőintézet egykori igazgatója. Apja Lähne Frigyes alapította az intézetet[6].

Már vagy egy órája bolyongtam, amikor megtaláltam a Boór család sírját. A családi vállalkozás tervezte a Friedrich Károly által igazgatott városi mozit, amely 1913-ban nyílt meg. Boór Nándor tervei alapján épült az "Elite Mozgó" a Torna utcában 1926-ban, melynek elődje az Ikvahídon működött, mint az első mozi a városban[7]. Az építészek sorában kihagyhatatlan név Winkler Oszkár. A családban csupa remek ember! Szerencsémre gyermekei közül ketten is tanítottak az egyetemen, Winkler András és Winkler Gábor. Winkler Oszkár haladó felfogású terveivel Sopron modern építészetének talán legnagyobb alakja. Amíg többen a XIX. század stílusát vitték tovább, Ő nem félt attól, hogy a "kispolgári elvárásokkal" szembefordulva a legmodernebb újításokat valósítsa meg. Bátorságának és fiatal építésztársainak köszönhetően Sopron városképileg jelentősen gazdagodott. Gondoljunk csak a Mátyás király utcára vagy a Frankenburg útra[8]. A formaépítő építészetben Füredi Oszkárral a legjelesebbek voltak a környéken.

Aztán a Pum család sírját meglátva a Rákóczi és az Újteleki utca találkozásánál álló Pum-ház jut eszembe. A ház földszintjén évtizedeken keresztül bolt működött. Renner Kálmán európai hírű éremművészhez érek. Az elmúlt héten a televízióban mutatott meg egy érmet Bálint gazda, melyet a soproni éremművész Renner Kálmán készített, de nem készült el teljesen és megkapta az elhunyt feleségétől. Az érmet egy másik művésznek odaadta, aki befejezte. Keresés közben rábukkantam a Rupprecht család sírjára is, melyen megtalálom a neves XIX. századi soproni fotográfus Rupprecht Mihály több gyermekének nevét, akik szintén fényképezéssel foglalkoztak[9]. Sok embert ki kell hagynom, pedig a neves soproniaknak nincs vége. Pl. Dr. Heimler Károly, aki felismervén az idegenforgalom jelentőségét a Tómalom fürdő fejlesztését szorgalmazta és a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke volt. A "FAMILIE WOHLMUTH" felirat láttán felmerül bennem a kérdés, hogy lehet-e köze Wohlmuth János evangélikus orgonistához, aki a legrégibb magyarországi hangszeriskolát készítette. Összegyűjtött zenéit meghallgathatják a Storno-házban, a Soproni Múzeum "Határtalan történet" című kiállításában. Mühl Aladár festőművész, Dr. Prőhle Károly teológia tanár, Dr. Róth Gyula erdőmérnek, egyetemi tanár, Kossuth díjas… Ha csak a neveket akarom felsorolni az is hosszú lenne…

[1] Több százéves főuri koporsók felnyitása Sopronban (Soproni Hírlap, 1924. február 7.)
[2] Tompos Ernő: Bünker János Rajnárd (1863-1914) (Soproni Szemle, 1979. XXXIII. évf. 4. szám)
[3] Lauringer Ernő: Bella Lajos (1850-1937) (Soproni Szemle, 1937. I. évf. 2. szám)
[5] Perkovátz Bódog–Kubinszky Mihály: Széchenyi István és a Sopron–Bécsújhely-i vasút építése (Soproni Szemle, 1957. XI. évf. 1-2. szám)
[4] Domonkos Ottó: Száz éves a soproni múzeum (Soproni Szemle, 1967.XXI. évf. 2.szám)
[6] Losonczy Zsuzsanna: A soproni Laehne féle nevelőintézet és gimnázium története (1853-1903) (Soproni Szemle, 1972. XXVI. évf. 3. szám)
[7] Hárs József: Sopron és a százéves film (Beszélgetés Friedrich Károllyal) (Soproni Szemle, 1995. XLIX. évf. 3. szám)
[8] Kubinszky Mihály: Gondolatok Sopron mai építészetéről I. rész (Soproni Szemle, 1982. XXXVI. évf. 1. szám.)
[9] Hárs József: A fényképezés története Sopron városában 1840-1957 között (tanulmány, 1984.)