Michelangelo-kiállítás, Bécs
A Soproni Múzeum dolgozóinak kicsiny csapata nyakába vette Bécs városát advent időszakának kellős közepén. Elsődleges úticélunk az Albertina Múzeum két időszaki kiállításának megtekintése volt. Az egyik tárlat “Picasso: Béke és szabadság” címen a mesternek a hidegháború alatt készült műveivel, különösképpen a háború és béke bemutatásával foglalkozik. A kiállítás a Tate Liverpool együttműködésével jött létre. A másik kiállítás „Michelangelo. Egy zseni rajzai” címmel októberben nyílt és a mester kb. 120 ismertebb rajzát vonultatja fel. Az Albertinában több mint húsz éve nem volt ilyen nagyszabású Michelangelo-kiállítás. Tematikájának fő vonulatát a testekről készült hihetetlen anatómiai pontosságú rajzai képezik, egészen az 1490-es évek fiatal kori munkáitól az 1550-60-as években készült késői grafikákig bezárólag.
A kiállításon szerepelnek a cascinai csatához készült embertanulmányai és korabeli másolatok más művészektől. A mű legendás, hisz a korszak két géniuszának vetélkedésében játszik szerepet. A firenzei kormányzat a 16. század fordulóján a már öregedő Leonardótól és a még fiatal Michelangelótól egymással versengő csatakép-freskókat rendelt a firenzei Palazzo Vecchió csarnokába. Leonardo az anghiari csata, Michelangelo a cascinai csata című freskót festette. 
Egyiket sem fejezték be és egyik sem maradt fenn. De a két művészóriás versengése örökre beírta magát a művészettörténet nagykönyvébe. A Michelangelo által választott csata Pisa közelében folyt le 1364. július 29-én. Azt a jelenetet ábrázolta, amikor a firenzei katonák éppen az Arno folyóban fürdenek a nagy hőség miatt. Majd egyikük észreveszi a pisaiak közeledését, mire a többiek rémülten másznak a folyómederből közben ruhájukat, fegyvereiket próbálják magukhoz venni. „Itt nyüzsög a ruhátlan emberek izgatott serege, kikászálódva a vízből, a víz fölé hajolva, hogy bajtársát kisegítse, ülő vagy álló helyzetben öltözködve, még a földön fekve, fegyver után nyúlva, és mindez olyan fordulatokban, csavarodásokban, rövidülésekben, ami így egymás mellé sűrítve eddig még sehol sem volt látható.” MICHELANGELO, Johannes Jahn, fordította dr. Manno Sándor, Corvina Kiadó, 1966 26. oldal Végül a versengésből Michelangelo került ki győztesen, hírneve nőtt, míg Leonardo számára kudarcot jelentett.
Külön meg kell emlékeznünk a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójáról, éppen 500 évvel ezelőtt, 1508 és 1512 között dolgozott a mester ezen a nagyszabású művön. A kiállításban látható több, a freskóhoz készített alaktanulmány, melyek Michelangelo legismertebb rajzai közé tartoznak. Lyka Károlytól vett következő idézet jól szemlélteti Michelangelo aktrajzainak jellegzetességeit: „(…) embereinek nemcsak külső formái, nem csupán fizikuma érdekli vésőjét, ecsetjét, hanem az érzések, az indulatok gazdag skálája is, amely kiül az arcra, mozgatja a tagokat, feszíti az izmokat, szóval a belső élet bélyegét üti rájuk. Ez a sajátság nem csupán az ábrázoltak egyéni jellemzését szolgálja, hanem valamennyi alakját Michelangelo lelki vívódásainak, küzdelmeinek, zord sejtelmeinek hordozójává avatja. Műveinek szemléletébe merülve szinte azt kezdjük sejteni, hogy valamely fönséges szomorúság, az emberi mértéket túlhaladó nagyság olthatatlan szomja az az általános érzés, amely különös világát kiemeli a köznapi életből és magasrendűvé szenteli.” MICHELANGELO, Lyka Károly; Képzôművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1957; A művészet kiskönyvtára IV. 8. oldal
A tárlat különleges darabja Michelangelo egyik szonettjének eredeti lapja, saját kézírásával és az önmagáról készített karikatúrákkal. A humoros vers a Sixtus-kápolna mennyezetének festése közben keletkezett és a hanyattfekve végzett munka okozta testi bajokat fejtegeti.
(A felhasznált képek forrása: http://www.wga.hu/)
