A fotókkal birtokba vett város
Bolodár Zoltán:
Képmutogatás ajándékba
„Talán soha nem jutott volna eszembe, hogy egy Sopronról szóló előadásom ajándék is lehet, ha Mindenszentek közeledtével nem talál meg egy meglepő, különleges felkérés.
Dr. Halmai Vilmos keresett meg, mesélnék-e fotók segítségével egykori városunkról október utolsó napján. Azonnal igent mondtam. Ám a megtisztelő feladat különlegessége igazán akkor vált világossá számomra, mikor a vendégek lassan megtöltötték a Fabricius-ház „Vörös termét”, és kiderült, képmutogatásom Vilmos meglepetés ajándéka barátainak és családtagjainak.
A felkérés a legjobb időben történt, Mindenszentekre készülődvén, mikor a Balfi külváros megélénkülő útjain vörös, sárga leveleket sodor a szél, családok tartanak a Szent Mihály utcán a temető felé, és a Fő tér forralt bor és sült gesztenye illatával várja a temetőkből visszatérőket. Az járt a fejemben, nincs is most annál szebb és nemesebb feladat, mint visszatekinteni. Sokszor megemlékezünk arról, híres elődeink mit alkottak, milyen jelentős dolgot tettek életükben, de az egyszerű hétköznapokat oly ritkán idézzük fel. Azt, hogy dédapáink idején a legkedvesebb időtöltést a DEÁK TÉR déli oldalán való korzózás jelentette, és a leginkább az foglalkoztatta őket, vajon a padokat miért nem oda helyezik el, ahol a legjobban szeretnek ücsörögni. Javaslatot is tettek, hogy a megvalósítás költségét egy úgynevezett „ülési díj” beszedésével lehetne megoldani.
Fák kivágása és útépítés előkészítése a Képezde utcában (ma: Csatkai utca) (Fotós: Jéhn Vilmos, 1907 körül)
Az ERZSÉBET-KERTben valaha egyik program érte a másikat, és a belépőjegyek ára sem tartotta otthon a városlakókat. A Sörpavilonban étellel-itallal kínálták az arra járót, a Zenepavilonban kellemes muzsika szórakoztatta a vendégeket. Emlékezetes volt az Iparkiállítás, a Rózsaünnep és számos egyesület rendezvénye. Sopron idegenforgalmi fejlesztése révén nem csak nekünk, soproniaknak, hanem az ide látogató vendégeknek is kellemes időtöltést nyújtott a város és környéke: Muck András „létrehozta” turistaútjainkat és a századfordulótól 1940-ig szinte mindent megépítettek a Lőverekben és erdeinkben, ahova a mai napig szívesen járunk (Károly-kilátó, Lőver Fürdő). Sajnos a Muck-kilátó egy részlete már csak mementóként áll a vendéglő mellett.
Fotók sora tanúskodik arról, hogy a háború után is sok-sok emlékezetes pillanatot éltek meg szüleink és nagyszüleink. 1963-ban megcsodálhatták a SOPRONI ÜNNEPI HETEK alatt ideérkező külföldi turisták AUTÓCSODÁit, amelyekről ők csak álmodhattak. Jól vagy rosszul, de átalakult a Deák tér, amelynek találkozását a Mátyás király utcával FELVONULÁSI TÉRnek szánták ünnepekre és katonai erődemonstrációkra. Ekkor már nem az Alm volt az egyik legkedveltebb szórakozóhely, hanem a Deák vendéglő, és nem az Erzsébet-kertben voltak a népünnepélyek, hanem a Bécsi-dombon az Amfiteátrum környékén. Lehettek bármily nehéz idők, voltak kiemelkedő pillanatok, és mindenkinek jutott valami megismételhetetlen Sopronból.
A Soproni Ünnepi Hetek idején az autócsodák (Fotós: Adorján Attila, 1963)
A Felszabadulási emlékmű átadása a Deák téren (Fotós: Adorján Attila, 1970)
A kezembe akadt egy régi kép az 1939/1940-es tanévben Országos Középiskolás Bajnokságon második helyezést elért csapatról – Bencés Gimnázium – és felkészítőjükről, ZOMBORI ISTVÁNról, aki többek között testnevelő tanár és vívómester volt. Micsoda tekintetek, milyen elszántságot sugároznak! Vágyakkal, célokkal, mint ahogyan mi is bízunk terveinkben. Vajon sikerült megvalósítani őket?
A Bencés Gimnázium kardcsapata (középen: Zombori István) (Fotós: „Fehér” Fotó Riport, 1939/1940)
Halottaink, akik akár a Balfi út mentén, akár a STORNO-KERESZT szomszédságában pihennek, fiatalon mind hasonló hittel tekintettek a jövőbe. Voltak fülig szerelmesek, örültek és szomorkodtak, küzdöttek és rajongtak gyermekeikért. Emlékükhöz méltóbb és szebb ajándékot nem is adhatnánk, mint hogy szomorkodást félretéve idézzük emléküket: fotóikat nézegetve mesélünk a gyermekeinknek a mindennapjaikról és ünnepeikről.
Hiszem, hogy a múlt kötelez: ezen a különleges októberi képmutogatáson a sors különös játéka révén olyan budapesti és soproni hozzátartozókkal találkozhattam, kiket rokoni szálak fűznek a régi soproni Hiller, Töpfel valamint a Gombocz, Haas, Hauer, Hoxfelder, Karl és Oberlohr családokhoz. Azt pedig mindannyian érezzük, milyen csodálatos dolog, hogy van, akinek oly fontos Sopron, hogy Mindenszentek közeledtével a „fotókkal birtokba vett” régi várost adja ajándékul szeretteinek!”
A Szent Mihály templom új temetőjében készül a Storno-kereszt (Fotós: Stagl Ferenc, 1893)
Nyitóképünk: A Sörpavilon az Erzsébet-kertben (Fotós: Jéhn Vilmos, 1907 körül)
