A soproni flóra írottan és virágosan

A Soproni Múzeum könyvtárának egyik legféltettebb kincse egy kisméretű, ám vaskos könyvecske, az első hazai tudományos igényű botanikai leírás, a Flora Semproniensis.

A latin nyelven íródott botanikai kézirat Sopron és környékének virágos növényeit, növényvilágát mutatja be. Szerzői  Loew Károly Frigyes botanikus, orvos és Deccard Kristóf János, aki teológiát és bölcsészetet hallgatott Wittenbergben majd hazatérte után közel három évtizeden át irányította a Soproni Líceumot.  
A könyv címlapja piros színű keretdíszítéssel a következőt jegyzi: „Flora Semproniensis ordine alphabetico proposita”. A két év alatt összeírt és rendszerezett mű 1740-re készült el, ám Loew és Deccard munkáját minden bizonnyal sok éves kutatás, adatfeljegyzés és feldolgozás előzte meg. A gyűjtemény – ahogy azt a latin nyelvű címe is mutatja – ábécé sorrendben írja le a helyi növényfajokat. Sok helyen német nyelvű helyneveket, kifejezéseket és szövegrészeket is olvashatunk, magyarul csak néhány növény nevét tüntették fel a széljegyzeteken.

Az egyes növényleírások nagyon alaposak, feltüntetik a növény általános jellemzőit, sokszor a virágzási idejét, néhány helyen pedig felhasználásukat gazdasági területeken, valamint egy-egy helyen klasszikus irodalmi idézetek is kapcsolódnak a leírásokhoz. A korabeli „növénytárházban” a szerzők több, új növényalfajt is meghatároztak, amelyeket csak később igazolt a botanikus szakma.

A ciklámen /Cyclamen europaeum/ köztudottan a Soproni hegység jellegzetes virága, tanösvényeket, sőt utazási irodát is elneveztek róla. A ciklámenről született tudományos tanulmányok egyikében, a Jávorka Sándor-Csapody Vera féle Erdő mező virágaiban a következő leírást olvashatjuk róla: „virágja bíborpiros, illatos, főleg nyugaton, árnyasabb erdőkben”. Ez az idézet pontosan megfelel a Szárhalmi erdőnek, ahol Loew és Deccard a gyűjtésük nagy részét végezte és ahol a tudós szerzőpáros a ciklámen mellett többek között tavaszi héricset /Adonis vernalis/, nagy ezerjófüvet /Dictamus albus/, gombos varjúkörmöt /Phyteuma orbiculare/ is meghatározott. Érdekesség azonban, hogy a kötet szerzői az akkori belváros körüli növényzetet is megfigyelték és leírták: vizsgálták a növényeket a várárokban, az Újteleki-, Szent Mihály-, Balfi-, Bécsi- utcákban és a Hátsókapunál is.

A botanikai kötetben a szellőrózsa kapcsán feljegyezték, hogy a boglárkafélékhez tartozó erdei szellőrózsának /Anemone sylvestris/ több színárnyalata is megtalálható a környéken (pl. a Pihenőkeresztnél): a fehér mellett halvány rózsaszín példányokat is szemrevételeztek.  A kéziratban néhány virágos képecske is helyet kapott: a turbánliliomot, a tulipánokat és a bársonyvirágot valószínűleg az egyik szerző rajzolhatta.

A szerzők terve, egy, az egész országot átfogó botanikai könyvsorozat az első kötet után abbamaradt, de a soproni flóra leírása megmaradt az utókornak, melyet a Soproni Múzeum könyvtára őriz.

{youtube}oNsY_MPkF_M|500|375|0{/youtube}