A hely és a tárgyak méltósága a Lenck-villa kertjében
A Soproni Múzeum egykori első épületében, a Deák téri „anyaház” kertjében megállt az idő. Itt, az egykori Lenck-villával szomszédos műhelyekben dolgozik a múzeum fa restaurátora Oláh Rezső. Ezt a végtelenül türelmes embert – aki bár soha nem mogorva, rendkívüli vidámságot sem mutat – arra azért nem nehéz rávenni, hogy megmutassa műhelyének különleges tárgyait, és néhány szóval életre keltse azokat.
A Csatkai utcában, az autóúttól eldugottan hátul az udvarban található a Soproni Múzeum egyik restaurátor-műhelye. Régi órák, ládikák különleges otthona: ott jártamkor egy különleges szék támlájába a meglévő elemekhez illeszkedő faragások készültek. Miközben kérdezősködök Rezső megmutatja számítógépén a munkafolyamatok képeit. A tárgyak megújítását fotóriporteri részletességgel fényképezi, mint aki az esemény minden döntő momentumát rögzíteni szeretné. Az egymást követő pillanatok filmként állnak össze. Aranyozott tükörkeret, melyet id. Storno Ferenc vásárolt 1870-ben. 17. századi asztalos céhláda, késő reneszánsz asztal, empire asztalka, berakásos ládika…
Az id. Storno Ferenc által 1870-ben vásárolt tükör restaurálás előtt darabjaira esve és restaurálás után
Hogy miért ilyen egy restaurátor? Talán a hely méltósága hat rá, a nagy elődök hagytak valamit a levegőben, amit belélegezve bárkit rabul ejtenének a tárgyak? Hisz dolgozott itt Bünker Rajnárd, Csatkai Endre, és szerencsére a ma is jó egészségnek örvendő Domonkos Ottó néprajzkutató. De nem hinném, hogy csak az elődök iránt érzett tisztelet elegendő lenne! Oláh Rezső minden mondata a munkához való szeretetről és kötődésről üzen. A restaurátor ismeretek megszerzése egy életen át tartó tanulás, jártasnak kell lenni számos szakterületen: egyformán ismerni kell a történelmet, a kémiát, és még egy kicsit művésznek is kell lenni. Erre a feladatra nem mindenki alkalmas.
{youtube}z1zOpCVI4MQ|560|315|0{/youtube}
Szék restaurálása – Oláh Rezső restaurátor
Amikor megzavartam Rezsőt, éppen egy céhláda helyreállításán dolgozott. Kérésemre megmutatta a remekművet. A szigorú szabályok szerint működő céhszervezet működésében fontos funkciót betöltő céhládákban az iratokat és pénzt őrizték. Mindegyiknek volt egy titkos rekesze, ahova a legnagyobb biztonságot igénylő dolgokat rejtették. Megkértem, hogy az éppen akkor restaurált kapuvári céhládán mutassa meg a leplezett rekesz helyét. Kíváncsiságomat olyannyira felkeltette, hogy a következő napokban számos soproni céhláda titkát próbáltam megfejteni, felfedezni.
{youtube}oYXw5Md-iys|560|315|0{/youtube}
Oláh Rezső megmutatja az általa restaurált kapuvári céhláda titkos rekeszét és további gyönyörű soproni céhládákat láthatnak
Biztosan állíthatjuk, hogy restaurátorként nem sokan dolgozhatnak Sopronban és környékén. Kollégám szakterülete – ahogyan a tárgyakból is láthatják – a farestaurálás. Általa újulnak meg Sopron és környékének legféltettebb fából készült kincsei. Ahogyan a párizsi Louvre restaurátora felügyeli a Mona Lisa műtárgyvédelmi előírásait, úgy a soproni múlt fatárgyaiért aggódik nyugtalanul Oláh Rezső is! Nem mindennapi ember, nem mindennapi felelősséggel, nem mindennapi lehetőségekkel. Nem árt, ha megjegyezzük a nevét!
Szerző: Bolodár Zoltán
(szerkesztette: Szabadhegyi Zita)
