A Fabricius-ház 18. századi hálószobájának falkép-restaurálásáról

A soproni Fabricius-ház ma a Soproni Múzeum egyik épülete. Meghatározó nézeteinek megjelenése barokk eredetű, azonban középkori részleteket is őriz. A ház második emeletén lévő polgárlakás enteriőrje gazdagítja a barokk építészeti látványt. A három egymásba nyíló helyiségből – hálószoba, szalon, étkező – álló szobasor 1975 óta kiállítási tér mai formájában.

Ekkoriban, az 1970-es évek első felében fedezték fel a szobák falainak a 18. század közepén (1760-as évek) készült, a függőleges falakat díszítő falfestményeit. A hálószoba és a középső, legnagyobb alapterületű nappali tér kifestése teljesen elkészült a 18. században, de az étkezőben, csak két fal dekorációja származik ebből az időből. A falképegyüttes festése jól tükrözi a 18. században elterjedt falfestési módot: az egyes falszakaszokat keretezett, plasztikusan vonalazott faltükrök tagolják, színezett felületük elé szalagokkal futtatott, festett növényi dekorációt festett az alkotó, melyek együtt vetett árnyékukkal, kialakításukkal elhitetik a szemlélővel, hogy a kifestés valós téri mélységgel bír (látszatarchitekturális festés trompe-l’oeil elemekkel). A hálószobában a höbörcsös vakolaton szerkesztett világosszürke tükröket – amelyeken a mezőnként öt, vörös szalaggal átkötött virágcsokor „függ” – rózsaszín márványimitációs (kőimitációs) festés és világossárga keret szegi, egymással váltakozva. A szürke mezők szélén plasztikus, szürkével és hidrát-zölddel kiemelt vonalazás fut körbe. Alul girlandokkal dekorált, plasztikusan kiemelt lábazat, felül egyszerű profilú, a mennyezettel együtt fehérre festett gipszstukkó párkány zárja a négy oldalfal dekorációját. A tér felé eső ablakbélletben a mennyezeti mező szintén festett, hasonlóan a kávák kialakításához, ahol a szürke mezőkétől eltérő virágdekorációt látunk. Kivételt képez az ajtó feletti szupraport falmező virágdísze is, töredékességében játékos, a szalaggal kötöttektől eltérő.

A polgárlakás három helyiségének falképeit – felfedezésük után – 1975-ben állították helyre. Az akkori restaurálásról, a falképek állapotáról, a felhasznált anyagokról és az alkalmazott módszerekről a Tervtárban fennmaradt dokumentáció kellő felvilágosítást ad. A mintegy negyven évvel ezelőtti restaurálást Pintér Attila, Bécsi János és Rády Ferenc restaurátorok végezték.  A 2014 augusztusában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával újabb restaurálásra kerülhetett sor. Melynek első fázisa a hálószobában elvégzett restaurátori beavatkozás volt. Munka tehát újrarestaurálás volt, megtartva az előző helyreállítás értékeit, szemléletét.

A restaurálás menete

A beavatkozás célja az 1975 óta a szoba falain előállt romlás nyomainak (vakolathiány, kipergés, szennyeződés) mérséklése, és helyenkénti megszüntetése volt, ügyelve az akkor elért restaurálási eredményekre (egységes, sok helyütt rekonstruált látvány).

Az 1975-ös restaurálási dokumentációban a szerzők megnevezték a konzerváláshoz és a helyreállításhoz használt anyagokat. Ebből megtudjuk, hogy a felületeket gyenge citromsavas oldattal kezelték, Paraloid B72 műgyanta 2,5%-os oldatával, permetezéssel konszolidálták és a retus után ugyanígy fixálták. Munkánkat az fentiek ismeretében a következő lépésekből építettük fel:

1. Tisztítás (feltárás). A tisztítópróbák tapasztalatai alapján indokoltnak láttuk a teljes felület száraz tisztítását, amelynek eredménye szemmel látható világosodás, tónusváltozás volt. A kenyérbéllel végzett tisztítással az évtizedek alatt a felületre rakodott szennyeződést, port távolítottuk el. Az egykori paraloidos fixálás az eltelt idő ellenére kellően rögzítette a festékrétegeket. A felületek nedves tisztítására az egykori, nedvességre igen érzékeny restaurátori festékanyagok (akvarell, metilcellulóz kötésű festék) miatt nem volt lehetőség, de szükséges sem.

2. A pergő vakolatrészek eltávolítása. A legszembetűnőbb károsodás a szalon felé eső válaszfal vakolatát érte, amelyet a tervezés idején megsüllyedésnek, szerkezeti elmozdulás következményének véltünk. A vakolat a dél-nyugati saroknál a padló irányába, felül pedig, mintegy 2,3m magasan vízszintesen, a szoba hosszán is végigrepedt. A repedések mentén a felső vakolatréteg és a festék cserepesen felváltak. Az egyértelműen a legutóbbi munkálatok idején felhordott, a repedésekben pergő, laza, felvált vakolatok cseréjét tartottuk hosszabb távon célravezetőnek. A repedések környékének feltárása több új ismerettel szolgált:
– Mivel a cserélendőnek ítélt vakolatok a feltárt részeken mind másodlagosak voltak, megállapíthatjuk, hogy a vegyes falazásban meglévő hiba, korábban már legalább egyszer a ráhordott vakolat pusztulásához vezetett. A válaszfalat ugyanis nem tisztán téglából építették, hanem olyan gerendavázas falról van szó, ahol az ácsolt gerendák közét téglafalazással rakták meg, a gerendákat nádazták, s az így előkészített felületet vakolták egybe.  
– A feltárt, kitisztított repedések mentén előtűntek injektált, konzervált eredeti vakolatok. Az 1975-ös restaurálási dokumentációban nem nevezik meg az ehhez használt anyagot, de szemrevételezés nyomán azt feltételezhetjük, hogy tömény akrilátdiszperzió volt a kötőanyaga, amely néhol a felszínen, a festésen is fényesen jelenik meg.

3. Injektálás (mélységi konzerválás). A helyben tartandó üreges, felvált vakolatokat injektálással rögzítettük (anyaga: Vapo Injekt 01). Injektálásra főleg a válaszfalon volt szükség, de a kisebb repedések miatt az összes falrészt érintette.

4. A hiányok vakolása, tömítés. A vegyes falazásból eredő falmozgás nem szüntethető meg, ezért hatásának tompítására törekedtünk. A válaszfalon előkészítésként a hiányokban látszó gerendák korrodált szegelésű, lógó nádazását rögzítettük rövid, rozsdamentes acél CK csavarokkal. A mély, helyenként 7-8cm mély hiányok pótlását két rétegben raktuk fel, mindkét réteget formára vágott poliészter hálóval és hosszabb, alátétes rozsdamenetes CK csavarokkal megfogatva. A mészvakolat az alaprétegben 2 rész vermelt, oltott mész kötőanyagból, valamint 5 rész folyami homok és 1 rész durva márványzúzalék keverékéből állt. A simítóvakolatot 1 rész mész és 3 rész folyami homok adta. A vakolatsíkot visszametszéssel és simítással alakítottuk ki.

5. Esztétikai helyreállítás. A szoba faldekorációjának mai látványa szinte teljes egészében az 1975-ös rekonstrukcióból áll. Ez azt jelenti, hogy csak egészen kis felületeken találunk eredetiként mutatkozó színezést. A dokumentáció 30-40%-ban jelöli meg az akkoriban magmaradt, feltárt eredetit, a teljes falfelületet tekintve. Az elődök helyreállítási módszere szinte teljesen a rekonstrukcióra hagyatkozott a szobákban, csak kisebb motívumok esetében jelezték vonalkázó retussal a 18. századi festést (jellemzően a virágdíszeken). Azt valószínűsítjük, hogy az eredeti – részben mésszel átfestett, majd savval lemosott, töredékes-hiányos – 18. századi festés esetében egyszerűbb, világosabb, eredményesebb módszernek tűnt a kiterjedt rekonstrukció, amely egyúttal átfestéssel járt. Az átfestés mára sok helyütt szembetűnővé vált a legfelső, metilcellulóz kötésű festék elváltozásával, öregedésével (áttűnő sötét foltok, beázás az ablak parapetben). Most a vakolathiányok beilleszkedő retusálását, és a zavaró elváltozások korrekcióját választottuk, kiegészítve egy kiválasztott feltárt-tisztított eredeti felület önálló bemutatásával. A szabálytalan alakú részlet az ajtónyílás felett jobbra helyezkedik el. Az esztétikai korrekció és a retus anyagául – illeszkedve a fal adottságaihoz – metilcellulóz kötőanyagú, de ipari festéket alkalmaztunk (Kreidezeit Leimfarbe). A felület teljes újrafestésére csak a tönkrement, beázott ablak-parapet szakasz esetében volt szükség. A hozzátétel során meghagytuk az eredeti barokk, és az 1975-ös ráfestés közötti színi eltérést: a metilcellulóz kötőanyag öregedése-sárgulása miatt a kiegészítések színi hangolása mára eltér a barokk elegánsabb, hidegebb színezésétől, amelynek – feltételezett – kötőanyaga, a mész, idővel nem mutat hasonló romlást.

Összefoglalás

A 2014 augusztusában és szeptemberében – a Gy-01D/EPH/2757-05/2014. számú engedély alapján – elvégzett restaurálás nyomán a hálószoba szembetűnő esztétikai romlásának korrekciójával ismét egységessé vált a falkép és a szoba berendezése adta hiteles, barokk enteriőr látványa. A beavatkozás során fontos szempont volt, hogy megtartsuk az 1975-ben, töredékekből összerakott falkép összefüggéseit. Azt csak a szükséges mértékig egészítettük ki, vagy értelmeztük újra, és választásainknál tekintettel voltunk – az eredeti igénye mellett – a negyven éve alkalmazott, felhordott anyagokra is. Kijelöltünk egy tisztán eredetiként bemutatott kisebb részt, hogy szemléletesen hitelesíthesse a szinte teljes felületű rekonstrukciós festést.

A restaurálási munka tapasztalatai továbbvihetők a szomszédos helyiségek munkálataira, kellően megalapozottá téve tervezésüket, előkészítésüket, de kivitelezésüket szintén.

A restaurálásban a szerzők mellett Korényi János okl festőrestaurátor művész és Horváth Bianka egyetemi hallgató vett részt.

A restaurálás képi dokumentációja: letöltés.

Írták:
Gyarmati András és Heitler András DLA
okl. festőrestaurátor művészek