Helyreállítják a Széchényi család nagycenki kastélykápolnáját

2014 októberében Kovács Zoltán államtitkár – Firtl Mátyás országgyűlési képviselő napirend előtti felszólalására reagálva – ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben a cenki kastélyegyüttes és Széchenyi-hagyaték értékmegőrző felújítása során helyreállítják a kastélykápolnát is. Az aktualitás okán Kelemen István a Soproni Szemlében megjelent (2011/2), Adatok a cenki kastélykápolna és remeteség történetéhez című tanulmánya alapján foglalta össze a kápolna történetét.

Gr. Széchényi I. Zsigmond halála után, 1741-ben a [fertő]széplaki kastélyban négy fia, Antal, Ignác, II. Zsigmond és László osztozkodott a család birtokain. Ennek során Széchényi Antal grófnak (1714–1767) jutott többek között Nagy- és Kiscenk. Antal még ebben az évben átköltözött feleségével, gróf Barkóczy Zsuzsannával Kiscenkre, ahol átmenetileg a majorház („nagyház”) szolgált lakóhelyül számukra.

A mai kastélyegyüttes főépülete (a keleti gazdasági szárnnyal, valamint a főépülettől nyugatra álló vörös kastéllyal és a későbbi Széchenyi István-szárny magjával együtt) Antal gróf idején, az 1750-es években készült el. A barokk főépület keleti végében rendezték be a kétszintes kastélykápolnát, mely végső, 1945-ig fennálló formáját 1799–1800 között nyerte el, amikor Széchényi Ferenc a soproni Ringer József építésszel klasszicizáló későbarokk stílusban átalakíttatta és kibővíttette kastélyát.

A kastélykápolna a Szent Kereszt titulust kapta. Jelentőségét nagyban növelte, hogy VI. Pius pápa (1775–1799) búcsút engedélyezett számára. Mindkét pápai bréve 1775. július 12-én kelt Rómában. A privilégumokat a győri egyházmegye részéről 1776. február 26-án hirdették ki a híveknek [Fertő]Szentmiklóson. Az 1780. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve pompás, nagy értékű, gazdagon felszerelt kastélykápolnáról számol be. Ebben az időben a szakrális hely kizárólag a grófi família igényeit elégítette ki, az egyszerű nép nem látogathatta, mert az uradalom szigorúan megtiltotta az oda való belépést.

A 18. századi leltárak (1783-ban latin, 1792-ben magyar, 1793-ban német nyelvű) alapján ismerjük a kápolna berendezését. Az oltárt oltárkép és hat, aranyozott fa gyertyatartó díszítette. A bejárat fölött helyezkedett el a karzat az orgonával. Nem hiányzott a szószék sem. A felszerelés részét alkotta egy aranyozott, ezüstből készített monstrancia (szentségmutató), egy, ugyanilyen anyagból való cibórium és egy ugyancsak aranyozott ezüstkehely, egy ezüst pacifikálé (békekereszt), egy ezüstkereszt, mely a Szent Kereszt egyik darabját foglalta magába, egy ezüstözött füstölő tömjéntartóval, végül pedig egy, az oltár előtt függő ezüstlámpás (örökmécs). A kápolnához a földszinten sekrestye, az emeleten oratórium és egy kis „gyóntató rekesz” tartozott. A sekrestye ablakában, a külső falra egy kis harangot szereltek fel, melyet Szűz Mária képe díszített.

Soproni Múzeum A kastélykápolna, a sekrestye és a káplánszoba, 1836. Részlet a főépület alaprajzáról (Soproni Levéltár)

A Soproni Levéltárban fennmaradt a kastély földszinti alaprajza, melyet 1836. február 20-án készített Ferdinand Hild soproni építész a főépületről, gr. Széchenyi István megrendelésére. A fordított tájolású alaprajzon jól látható, hogy a kápolna (Capelle) bejárata az északi oldalon nyílt, vele szemben állt az oltár, balra a szószék. A bejárat mellett csigalépcső vezetett fel a kis karzatra. A kápolnától jobbra helyezkedett el a sekrestye (Sacristeÿ), attól északra a káplán szobája (Schloß-Caplans Zim[mer]). Az oratórium az emeleten, a sekrestye fölött lehetett.

Soproni Múzeum
A kastély 1850 körül. A kápolna bejáratát a piros kör jelzi.

Csatkai Endre (a későbbi Kossuth-díjas) művészettörténész az 1930-as években tekintette meg a kápolnát. Leírása szerint a keskeny, magas, téglalap alakú kápolna berendezése a rokokó stílust követte. Oltárát a dénesfai Cziráky-kastély kápolnájának oltárához hasonlította. A menza felett a Fájdalmas Szűz képe helyezkedett el, az 1760 körüli időkből. A nagyméretű, feszületet ábrázoló oltárképet Csatkai jó munkának tartotta, míg a szószéket gyengébb kivitelűnek. Kiemelte az oltár előtt függő, rokokó stílusú ezüst örökmécsest, mely 1762-ben készült Bécsben (mesterjegye: I I K). A kápolnát ebben az időben szép padok díszítették, a liturgia ünnepélyességét kis rokokó orgona emelte. Az oratórium mögötti vezeklő fülkében a Bűnbánó Magdolna képe függött, mely a 17. században készült olasz földön.

Szántó Antal nagycenki plébános (1935–1965) az 1940. évi leltárban az oltárképet állítólagosan Van Dyck-nek tulajdonította. Szerinte a barokk misekehely, az áldoztató kehely és a monstrancia olyan stílusban készültek, mint a nagycenki templom monstranciája. Tőle tudjuk, hogy a kápolna sekrestyéjében „szépmívű” szekrény állt, régi liturgikus könyvekkel. Külön érdekességre tarthat számot az egyik bútordarab: „Imazsámoly abból a karszékből, melyben Gróf Széchényi István meghalt.” Ez lett tehát sorsa a „Sorgenstuhl”-nak, melyben a gróf gyakran elmélkedett, sok éjszakát átvirrasztott és amelyben élete utolsó pillanatát töltötte. A család tehát több évtizeden át őrizte ereklyeként Széchenyi halálának néma tanúját. (A grófot egyébként – hasonlóan a család Cenken eltemetett többi tagjához hasonlóan – a kastélykápolnában ravatalozták fel.)
Ugyancsak Szántó plébános jegyezte fel, hogy a kastélykápolna az 1945. március 30-i nagycenki csata után a kastéllyal együtt elpusztult. Berendezésének töredékeit még 1945-ben átszállították a templomba, az oltár és a szószék a templom padlására került. A barokk gyertyatartók jó állapotban vészelték át a megpróbáltatásokat. Két kisebb kánontábla a templom baloldali mellékoltárán kapott helyet. Az oltárképet a sekrestyében helyezték el. Ide került az ezüst örökmécses egy darabja és a liturgikus könyvek egy része is. Az orgona és az imazsámoly elpusztult. Egy padot a temetőkápolnába vittek át az oltár elé, a többit a visszavonuló szovjet csapatok 1945 nyarán elégették. A barokk kelyheket és monstranciát a Széchényi család Pestre szállíttatta.

Soproni Múzeum

Az elpusztult kastélykápolna. A bejárat feletti karzaton jól kivehetőek a falfestés maradványai.
Nováki Gyula felvétele, 1954. április 24. (Soproni Múzeum, Fotótár)

1971–1973 között az Országos Műemléki Felügyelőség múzeum céljára helyreállíttatta a végső pusztulásnak indult kastély főépületét. A falkutatást és az egyes építési periódusok meghatározását Gerőné Krámer Márta, Dávid Ferenc művészettörténész és Mendele Ferenc építész közösen végezte. A kápolna falán előkerült a szószék lenyomata, az átmeszelések alatt 1860 körüli festést találták. Sajnálatos módon a teljesen elpusztult kápolnateret nem állították helyre. Egységes, kétszintes légterét kettéosztották, bejárati ajtaja helyére ablak került. Manapság az egykori sekrestye raktárként funkcionál, a káplánszoba kiállítótérként hasznosul, a kápolna földszinti részében többek között műhely és konyha működik. Az emeleti részben közösségi teret alakítottak ki.

Napjainkban az egykori kápolna felszerelései közül a Soproni Múzeum Iparművészeti Gyűjteményében található a már említett hat aranyozott fa gyertyatartó, a tabernákulum-szekrény konzollal, egy füstölő és egy aranyozott fafaragvány. Az oltár és a szószék ma is a nagycenki templom padlásán várja, hogy méltó helyre kerüljön. A menza előlapját színes Széchényi- és Barkóczy-címer díszíti, utalva Antal grófra és nejére, az oltár állíttatóira. A megsérült későbarokk oltárképet restaurálták, majd 1990-ben a templom jobb oldali kereszthajójának falára került.

Soproni Múzeum
Az oltármenza a nagycenki templom padlásán