A restaurált vashonvéd a kiállítás egyik különlegessége
A Lábasházban nyíló első világháborús időszaki kiállításra megújult egy, a szobrok történetében különlegesnek számító alkotás. A háború egyszerű honvédját ábrázoló szobor a történelmi Magyarország vashonvédjainak kategóriájába sorolható. Oláh Rezső, a múzeum fa-bútor restaurátora nemcsak a szobor restaurálását ismerteti, történeti háttérrel is szolgál erről
a műtárgytípusról.
Az első világháború kitörése után az érintett országokban sorra alakultak a különböző segélyszervezetek, melyek a háború károsultjainak veszteségeit próbálták enyhíteni. A hadiárvák, özvegyek és hadirokkantak számára szervezett adománygyűjtés egyik változata volt, hogy a települések központi helyein faszobrokat állítottak fel, melyekbe meghatározott pénzösszeg ellenében vasszeget verhettek be az adományozók. A darabonként megvásárolt és a fafelületbe vert szegekkel a szervezők szándéka szerint a faszobrok végül vasszobrokká váltak.
Az első ilyen jellegű szobrot „Wehrmann in Eisen” néven, Bécsben állították fel 1915. március 6-án. Ezt követően számos más országban követték a példát. Magyar nyelvterületen ezt a szobortípust az áldozatkészség szobrai néven említik, de gyakori a vasvitéz, vashonvéd kifejezés is.
Kép- Wehrmann in Eisen – http://de.wikipedia.org/wiki/Kriegsnagelungen
Az áldozatkészség szobrai megjelenésüket tekintve különfélék voltak, a leggyakoribb ezek közül a háború egyszerű honvédkatonáját bemutató emberalak. A szobrok tervezésére, kivitelezésére többnyire ismert szobrászokat kértek fel. A szoboravatásra helyi ünnepséget szerveztek, melyre hirdetések útján hívták meg az adományozókat. A beszédeket az uralkodói udvar meghívott képviselői, illetve a város elöljárói tartották.
A szobrokba vert kovácsoltvas vasszegek mellett, a különadományozók névvel, esetleg ranggal ellátott nemesfém szegekkel gazdagíthatták a felületet. Az előre megrendelt arany-, illetve ezüstszegekbe vésett feliratok így megőrizték a rászorultak számára nagyobb mértékben adakozó intézmények, vállalatok vagy akár magánszemélyek neveit a nagyközönség számára. Mindazok, akik kisebb összeg ellenében csak vasszeget tudtak vásárolni, a helyszínen igazolást, emléklapot, ajándéktárgyat kaptak a szegelésről.
A Sopronban felállított vashonvéd átadási ünnepségére 1916. június 22-én került sor. Dr. Töpler Kálmán akkori polgármester plakáton hívta a soproniakat a szegelés megkezdésére. Az esemény helyszínéül a Fő teret jelölték meg, mely annak idején a Ferenc József tér nevet viselte.
A soproni honvédszobor is tartalmaz felirattal ellátott szegeket, amiket formájuk alapján inkább fémlapoknak nevezhetnénk. Anyagukat tekintve az aranyat és ezüstöt inkább csak jelképesen megjelenítő rézből és rozsdamentes acélból készültek. A feliratok a századelő Sopronban élt és tevékenykedett vállalkozóinak, kereskedőinek, vendéglőseinek, továbbá különböző bankjainak, intézményeinek neveit tárják elénk.
A szobor fejrészén, a sapka jobb oldalán faragott 18-as szám látható, mely a soproni Magyar Királyi 18. gyalogezredre utal. A honvédszobor eredeti állapotában a jobb kezében tarthatott valamit, ami minden bizonnyal egy puska volt. Megfelelő analógia hiányában ennek pótlására nem került sor.
A restaurálás folyamatát bemutató képekből egy rövid videó készült. A képeken látható, hogy a tárgy állapotát tekintve a legfőbb problémát a szobor alsó része jelentette. A szobor alulról nagy mennyiségű nedvességet kapott, mely a faanyag jelentős meggyengülését, korhadását okozta. Megjegyzendő, nem tudjuk, hogy eredetileg a szobor milyen körülmények között került felállításra, és milyen állapotban került a múzeumba. A korhadás mellett a rovarkár is nagymértékű volt, ezért kezdetben bizonytalannak látszott, hogy a talpára állított szobor képes lesz-e saját súlyát hordozni. A szobor magassága 198 cm és több tízezer fémszeg borítja.
A bő három hónapig tartó restaurálás alatt sikerült olyan mértékben szilárdítani, konzerválni és kiegészíteni a szobor meggyengült részeit, hogy kiállítható állapotba kerüljön.
A képek a korrodálódott fémszegek és fémlemezek restaurálás előtti, majd a tisztítási munkálatok utáni állapotát is jól mutatják. A fémek viszonylag jó állapotban maradtak meg, kivéve a nagy nedvességet kapott alsó tartományban levő vasszegeket, melyek egy része lemezesen töredezetté vált. A fémek tisztítása, passziválása a rendkívül nagy felület miatt az egyik leghosszadalmasabb munkafolyamat volt.
{youtube}y4OUFeJ5M4o|563|315|0{/youtube}
A restaurált vashonvéd szobor 2015. február 6-tól a „Mire a falevelek lehullanak…” című kiállításon tekinthető meg a Soproni Múzeum időszaki kiállítóhelyén, a Lábasházban.
A fényképes videón szereplő háttérzene:
József Nádor induló – Magyar Királyi Honvédgyalogezred Zenekara
