Scarbantia a San Marino-i Borostyánkő út konferencián
San Marino Köztársaság fővárosának egyik patinás épületében, a Teatro Titano-ban rendezte meg II. nemzetközi konferenciáját a Borostyánkő út történeti, régészeti és turisztikai kérdéseivel foglakozó kutatóközpont (CIVIA, il Centro di Ricerca sulle antiche “Vie dell’Ambra”) 2015. április 16-18. között. A konferencián a Scarbantiát is érintő római kori fő kereskedelmi úttal három előadás foglalkozott, köztük Gömöri János régész a Soproni Múzeum több évtizedes régészeti útkutatásainak eredményeit összegezte.
A nemzetközi konferencián 22 ország kutatói tartottak előadásokat angol és olasz nyelven a borostyánkő kereskedelem őskori régészeti bizonyítékairól, kiemelt figyelmet fordítva a bronzkor időszakára. E kereskedelem fő szárazföldi és vízi útvonalaival több előadás foglalkozott. Königsberg (Kalinyingrád) Borostyán Múzeumának munkatársa (Irina Polyakova) a Baltikumot a Fekete-tengerrel összekötő — a vikingek által is használt — (főleg vízi) kereskedelmi utakat mutatta be.
A Scarbantiát is érintő római kori fő kereskedelmi út kérdéseit három előadás érintette: Bödöcs András (ELTE, Budapest) a kartográfiai és régészeti leletek alapján főleg a Savaria környéki útszakaszról, mint a római foglalás katonai útvonaláról beszélt. Stefan Groh (Régészeti Intézet, Bécs) a Savaria és Scarbantia között félúton, Strebersdorfnál (a Locsmánd melletti Répcemicskénél), általa kutatott római katonai táborokat mutatta be, amelyek közül a legkorábbi Tiberius kori.
Gömöri János a Soproni Múzeum több évtizedes régészeti útkutatásainak eredményeit összegezte. A nagycenki korai bronzkori sírban baltikumi borostyángyöngyöt talált. A késői bronzkor kiemelkedő lelete a „Hasfalvi bronzkorong”, amelynek pontos mását Dél-Svédországban ásták ki, illetve egy (egytized méretre kicsinyített) bronzmakettjét az itáliai Vulci egyik sírjából ismerjük. A Scarbantiában több mint egy kilométer hosszúságban ismert Borostyánkő utat eddig 10 helyen dokumentálták a régészek és többek között a soproni Fő téren is látható. Az előadó a régészeti feltárások, a római itineráriumi adatok és a mérföldkövek alapján úgy számítja, hogy a Scarbantiától / Soprontól hozzávetőlegesen azonos távolságokra, 36 római mérföldre (XXXVI m.p., azaz 53 és fél kilométernyire) feküdtek a nagyobb római kori városok, Savaria/Szombathely illetve Carnuntum/Petronell. E városokból Scarbantiába haladva 3-3 útállomást, pihenőhelyet (mansio) találhatott a fáradt utazó. Egy-egy állomást — ahol igavonó állatot cserélhetett, vagy szállást találhatott az utazó — gyalogosan 3-4 órányi járásra lehetett elérni, körülbelül 10-12 római mérföld megtétele után. A Savaria-Scarbantia szakaszon észak felé haladva az első útállomást Nemescsó határában tárták fel a Savaria Múzeum régészei. Majd a két nagyváros territoriumának határán, a Répce melletti Strebersdorfnál a következő jelentősebb falu (vicus) következett. Továbbmenve feltehetően Raiding (Doborján) volt a következő pihenőhely, s innen már egy menetben elérhető volt Scarbantia.
A konferencia harmadik fő témája a távolsági kereskedelem volt, többek között az Egyiptomból és Mezopotámiából a mai Dánia területére, illetve Itáliába került bronzkori üveggyöngyök kérdései (Kaul Flemming, Nemzeti Múzeum, Koppenhága, illetve Paola Bellintani, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Trento).
Ezentúl az olasz régészek (Andrea Celestino Montanaro, I.A.C. Bari, illetve Nuccia Negroni Cataccio, Milánói Egyetem és Veronica Gallo Régészeti Kutatóintézet, Itália) részletesen bemutatták és tipologizálták az itáliai félsziget (peninsola italica) bronzkori és vaskori borostyánfaragványainak gazdag gyűjteményeit, körvonalazták a borostyánkő-faragó műhelyek piaci körzeteit. Több előadás hangzott el a távolsági utak kultúra-közvetítő szerepéről. A konferencia 3. napjának munkaülése kifejezetten turisztikai kérdésekkel foglalkozott.
A konferencia résztvevőit fogadta a San Marino-i köztársaság két elnöke. Verucchio Régészeti Múzeumát autóbusz kirándulás keretében tekinthették meg a résztvevők. Az itteni gazdag bronzkori és vaskori leletanyagról szakvezetők adtak tájékoztatást. A hegycsúcsra épült San Marino-i fővárosban, amely a világörökség része, 10 múzeum található, közülük az Állami Múzeum (Museo di Stato) négyszintes épületében is kiemelkedő régészeti és művészettörténeti tárgyakat állítottak ki. A közeli Rimini városában (római kori neve Ariminum) számos kiemelkedő antik műemlék látható. Ez a város volt Rómát és az északi területeket összekapcsoló távolsági út, a Via Flamina végpontja. Itt látható Augustus hatalmas diadalíve (Kr. e. 27 – Kr. u. 22) és Tiberius császár ötívű hídja, amely a Marecchia folyón a torkolat előtt biztosított átkelést. Szintén itt látható az amphitheatrum egy részlete is. Soproniaknak különösen érdekes lehet, hogy Ariminum város (csupán pár négyzetméternyi területen bemutatott) fórumának burkolata a scarbantiaihoz teljesen hasonló.
A Borostyánkő út történeti, régészeti és turisztikai kérdéseivel foglakozó kutatóközpont titkárának Dr. Pier Luigi Cellarosinak köszönhető a tanácskozás baráti légkörének megteremtése. Társrendezők voltak a helyi Állami Egyetem és a Turisztikai Hivatal, valamint a nagy borostyánkő exportáló területek képviseletében lengyelországi és litvániai egyetemek. A konferenciát Lengyelország, Magyarország, Horvátország, Spanyolország, Csehország és Albánia római nagykövetségei és a római USA Misszió is támogatta.
