RETRO-Sopron: Erzsébet-kert

Egy lokálpatrióta közösségben megszokott, hogy kritikus figyelem kísér minden újjáépítést. Ugye Önök is kapásból tudják, melyik két építkezésre gondolok? Az elmúlt hetekben bárkivel szóba elegyedtem – legyen az barát, vagy ismerős – az Erzsébet-kert azonmód felvetődött. Egy múlt heti véletlen találkozás azonban teljesen új irányba indította el gondolataimat és azóta szüntelen unszolást éreztem, hogy az Erzsébet kertben sétáljak és megosszak Önökkel egy kevéssé ismert tényt a díszparkunkról.

Nincs soproni, akinek ne lenne emléke az Erzsébet-kertről. Legtöbbet a kerti vendéglőről hallottunk, amit az 1904-es Iparkiállításra építettek. Emlegetik Sörpavilonként vagy Kioszk néven, pedig a ma élők közül csak kevesen láthatták, mivel a második világháborúban elpusztult. Liszt Ferenc mellszobra is állt a parkban 1977 és 1982 között. A Lisztről készült büsztre a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ mellett találhatunk. Felhozhatnék számos hasonló példát, mégis fontosabbnak tartom, hogy egy festményről és egy fényképről írjak, amely a régi malátagyár udvarán álló rég elfeledett épülethez kötődik, amelyről egykor Csatkai Endre is említést tett.

A sörpavilon, képeslap részlete (Soproni Múzeum, Leltári szám: A.2004.1.154)
KATTINTSON A KÉPRE!

Az Erzsébet-kerti gyalogos vasúti aluljáróból a Neuhof (Erzsébet-kert régi elnevezése) és az Erzsébet-kert hídja (Fotók: Jéhn Vilmos, 1907, tömörlátványok egyik-egyik képe, Leltári számok: Ht.73.1.27 és Ht.73.1.32, tulajdonos: Soproni Múzeum)
KATTINTSON A KÉPEKRE A NAGYÍTÁSHOZ!

A napokban véletlenül találkoztam egy ismerőssel a Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény kiállításában. Szó szót követett, majd megkérdezte tudom-e, hol volt az Erzsébet-kertben a Nepomuki Szent János kápolna? „Elmondom, ha te is elárulod, honnan tudsz a kápolnáról” – feleltem viccesen feltételhez kötve a titkomat. Aztán a beszélgetés során megtudtam, hogy az édesanyja sokat mesélt neki az Erzsébet kertről, mert a nagypapája pereces volt és gyakran árusított a kertben. A gesztenyefák alatt kínálta a finom pereceket, az édesanyja sokszor vele tartott. Ez a régi kedves emlék mindig eszébe jut az ismerősömnek, amikor meglát egy festményt, amit azonnal megmutatott nekem a kiállításban. Felirata az alábbi volt: „Dorffmaister István (1729-1797) ? Nepomuki Szent János megdicsőülése, Soproni Múzeum, egykor az Erzsébet-kerti sörház kápolnájában”. Bár többször jártam a gyűjteményben, a számos múzeumi tárgy között valahogyan elkerülte a felirat a figyelmemet. Fiatalabbakat figyelmeztetném, hogy ne keverjük az Erzsébet-kerti sörházat vagy malátagyárat – ami a mai GYIK helyén állt – a Sörpavilon, vagy Kioszk nevű kerti vendéglővel.

Balra: Nepomuki Szent János megdicsőülése, Dorffmaister Istvánnak tulajdonított festmény az Erzsébet-kerti sörház kápolnájából (1729-1797), Leltári szám: Kp.54.372.1, Tul.: Soproni Múzeum, Kiállítva: Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény, Sopron, Várkerület 25.
Jobbra: Ipar és Képzőművészeti Kiállítás az Erzsébet-kertben, 1904. (Fotós: Ismeretlen)
KATTINTSON A KÉPEKRE!

A friss felfedezés eszembe juttatott egy tavasszal megtalált fényképet, mely a Storno hagyaték feldolgozása közben került a kezembe. Hátoldalára Storno Miksa saját kezűleg írta az alábbiakat: „Az Erzsébetkerti malátagyár, Sopron Bontás 1951. IV. Nep. Szt. János Kápolna”. Az előbukkant fotó és az elmúlt napokban hallott kedves emlék engem is izgalomba hozott. Előkerestem az épületről 1951-ben készült felmérési rajzot, majd az újságokat lapozva ráakadtam egy újságcikkre, ami 1936-ban az idős gesztenyefák kivágásáról tesz említést. Bár számos gesztenyefa van ma is a kertben, bizonyos voltam abban, hogy ezekről a fákról lehetett szó és a cikk időben is megfelelőnek tűnt. Ismerősöm közölte azt is, hogy a nagypapa 1933-ban hunyt el és az említett fák a gyalogos vasúti aluljáróból jövet jobbra, a patak és a gyalogút mellett álltak.

Cikkrészlet a gesztenyefákról, Soproni Hírlap 1936. december 5.
KATTINTSON A CIKKRÉSZLETRE AZ ELOLVASÁSHOZ!

A közelmúltban sokakat kérdeztem a kápolnáról, mint ahogyan ismerősöm is oly sokszor megtette ezt az elmúlt években, de elmondása szerint mindenki értetlenül nézett rá. „Ugyan már! Nepomuki Szent János kápolna az Előkapunál volt és az most a Villa soron van!” Hamar elfelejtettük, pedig tudtunk arról, hogy egykor a Malátagyár udvarán – a mai GYIK helyén – állt egy kápolna és itt volt látható hajdanán a Dorffmaister Istvánnak tulajdonított festmény (nem bizonyított, hogy ő festette, de neki tulajdonítják a szakemberek). A múzeum leltárkönyve szerint 1915-ben került a kép a Városi Múzeumba. Teljesen elfelejtették. Ha valakinek ezután nem hisznek, csak hivatkozzon Storno Miksa fényképére, felvételi rajzára és a múzeum leltárkönyvére!

Storno Miksa fotója és felvételi rajza a Nepomuki Szent János kápolnáról, 1951. április (Storno-gyűjtemény)
KATTINTSON A KÉPEKRE A NAGYÍTÁSHOZ!

Tegnap az információk birtokában kerékpárral mentem a Frankenburg útig, majd a szoborparknál hagyva járművemet gyalogoltam tovább. Megfontoltan sétáltam, képzeletemet és a valóságot összemosva haladtam a gyalogos vasúti alagút alatt az Erzsébet-kertig. Balra nem volt ott a Raffensperger kertészet, de fantáziámat erőltetve felfedezni véltem a kertészet kerítését, amelyet Jéhn Vilmos gyógyszerész is lefényképezett. Haladtam tovább, a malátagyár és jobbra a patak között a gesztenyefák alatt ott állhatott a pereces bácsi és a kislány. A patak mentén a hídhoz értem. Lehajtottam a fejemet, majd felemelve ott volt a Nepomuki Szent János szobor előttem. Átmentem a játszótéren, ahol egykor csónakázótó létesítésének lehetőségét is felvetették. A megújult park leginkább nosztalgikus részére értem, ahol kerítéssel jelölték az egykori sörpavilon helyét. Szinte kiemelkedett belőle a vendéglő kőből épült és favázas része. Az útról ekkor vettem észre a zenepavilont. Minden képzeletet felülmúlt a valóság, ahogyan a napsütésből az árnyékos fák alatt álló építmény lépcsőjén az emberek fel-alá lépdeltek. Tapogatták, fogták a korlátját érezni akarták a régmúlt valóságát. „Bár nem a régi, de olyan, mint a régi!” A zenepavilon előtt, a park legszebb részén álltam meg a kavicsos úton, átlátva a fák nélküli sétatérre. A Bánffy-szobor környékén látni véltem Dahner Samu városi főkertész megvalósult vízióját, a megszépült Erzsébet-kertet. Ahogy ott álltam, arra gondoltam, szinte semmit sem tudok mondani, ami megmaradt a régi kertből, de most is meseszép.

Az új Zenepavilon (Fotó: 2015.10.23., Bolodár Zoltán)
KATTINTSON A KÉPRE!

Képeslap részlete (Soproni Múzeum, Leltári szám: A.2004.1.145, Postai dátum: 1925. augusztus 16.)
KATTINTSON A KÉPRE!

Otthon tettem fel a kérdést, áll-e még valami a díszparkban, ami a háború előtt is a liget része volt? Leszámítva a kerítést. A mamutfenyő, melyet az 1880-as években ültettek, akár háromezer évet is megélhet, és száz méter magasra is nőhet. Gyarapodó évgyűrűibe bújtatja a díszkert minden egyes esztendőjét. A zenepavilont, az 1904-es Iparkiállítás épületeit, a Rózsaünnepet és mindenkit, aki szereti ezt a parkot. Már több mint egy évszázada szemmel tartja a kert eseményeit és az embereket. A gyermekeiket babakocsival sétáltató édesanyákat, a vendéglő fái alatt üldögélő látogatókat, a mamutfenyő törzsét kővel dobáló gyerekeket, akik nem rossz szándékkal csak kíváncsiságból kővel dobálták, mert rugalmasan pattan róla vissza a kavics, ezért is nevezték gumifának. A fát megóvandó egy időben drótkerítéssel vették körül. Hányan érintettük, tapintottuk a kérgét? Tán idővel a felhőkarcolók magasságába nő, hogy a soproniaknak legyen ott egy kötelék ég és föld, múlt, jelen és a jövő között A VILÁG LEGSZEBB PARKJÁBAN, AZ ERZSÉBET-KERTBEN!

Írta: Bolodár Zoltán
Szerkesztette: Szabadhegyi Zita

KATTINTSON A KÉPEKRE!