„Ha Márton fehér lovon jön…”
A november 11-re eső Szent Márton ünnepe már a tél közeledtét jelzi. Időjárásából a jövő év időjárására és termésére következtettek: ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz nem esik hó, akkor kemény tél várható. A Soproni Múzeum Szent Márton „tükörképét” és Szent Márton alakját Csiszár Attila néprajzkutató mutatja be.
Tours-i Szent Márton a hagyomány szerint Szombathelyen, az ókori Savariában született 316 körül, és a franciaországi Tours-ban halt meg 397-ben. Szülőháza a hagyomány szerint a mai Szent Márton-templom északi oldalkápolnája helyén volt. A kápolnában, amelynek bejárata fölött olvasható a felirat: „HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS” (Itt született Szent Márton), őrzik Szent Márton ujjereklyéjét. Gyermekként Ticinumban, a mai Paviaban nevelkedett. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy téli este éppen kilépett Amiens kapuján, amikor nélkülöző, ruhátlan koldussal (valójában magával, Jézussal) találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét kardjával kettéhasította, és egyik felét a „koldus” vállára borította. 339-ben megkeresztelkedett. 371-ben Tours püspökévé választották meg. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Szent Márton többek között Franciaország védőszentje, és Szűz Mária után Magyarország patrónusa.
Ünnepe, amely november 11-ére esik, már a tél közeledtét jelzi. Időjárásából a jövő év időjárására és termésére következtettek: ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz nem esik hó, akkor kemény tél várható.
Szent Márton különféle népies ábrázolásai a parasztházak tisztaszobájában is előfordultak. Az ellenreformáció hatására megnövekedett szentképigény tömeges kielégítésére a 18. század végétől Európa-szerte jöttek létre háziiparszerűen működő üvegkép készítő központok. A hutákban készült üveglapok hátoldalára, általában enyves vagy tojásos, ritkábban olajos kötőanyagú fedőfestékkel, fordított sorrendben (a befejező vonásoktól a háttér, ill. alap felé haladva) készült a kép. Metszetek, grafikai minták üvegen át való másolására és sokszorosítására igen alkalmas volt ez a technika. Az egyes készítő központok termékei témájukban és színvilágukban megkülönböztethető vonásokat mutatnak. A legnagyobb kereskedelmi körzete a cseh–osztrák határvidék két központjának, Buchersnek (ma Pohorí, Csehország) és Sandlnak (Ausztria) volt.
Az itt bemutatott „tükörkép” Szent Márton számos legendája közül azt a jelenetet ábrázolja, amelyben a szent kardjával kettéhasítja köpenyét, és felét a didergő koldusnak adja. A figurákat virágornamentika keretezi, az üveglapot a munka végső fázisaként ezüstfoncsorral tükrösre „alapozták”, és egyszerű, a tömegmunka jegyeit magán viselő léckeretbe foglalták. A tárgyat a Soproni Múzeum Néprajzi Gyűjteménye őrzi.
Csiszár Attila
néprajzkutató
