1921. december 14-e krónikája

Kilencvennégy éve, december 14-16-án rendeztek népszavazást arról, hogy Sopron és környéke Magyarországhoz vagy Német-Ausztriához tartozzon. A szavazás reggelén rendkívül fagyos, hideg napra virradt a város lakossága. A Széchenyi téri óra még reggel is 12 órát mutatott, mert mutatói a hideg éjszakában egymáshoz fagytak.

Már az éjjel elterjedt a hír, hogy az osztrák küldöttség távozni készül a városból, mivel az antant – követelésük ellenére – nem halasztotta el a szavazást. Éjféltájban elnéptelenedtek az utcák, csak a sarkokon posztolt néhány A.F.I. (Anglia, Franciaország, Itália) feliratú karszalagos rendőr. A város utcáit a reggeli órákban ellepte a tömeg. Megteltek a templomok, ahol könyörgéseket tartottak Magyarországért és régi egyházi énekek mellett a himnuszt is elénekelték. Az üzletek, hivatalok zárva tartottak, teljes munkaszünet volt. Annál nagyobb volt a forgalom a kávéházakban, vendéglőkben és a Kaszinóban. A helyi lakosságon kívül számtalan idegent, tudósítót és érdeklődőt lehetett látni. A szavazók kisebb csoportokban álldogáltak a kijelölt épületek előtt. A tömegből meghatározott időközönként engedtek be a szuronyos antant katonák négy-öt fős csoportokat szavazni.

A Képezde utcai szavazóhelyiség első látogatója Thurner Mihály, a város polgármestere volt, aki rögtön a nyitás után kívánt élni szavazati jogával. Az épület előtt lelkes éljenző tömeg fogadta, és utat engedett az istentiszteletről érkező polgármesternek. Más körzetben, de szintén elsőként szavazott Császár Mária vármegyei gépírónő és Kovács Lídia, az alispán házvezetőnője. Sopron nemzetgyűlési képviselője, Klebelsberg Kunó délelőtt fél tizenegykor jelent meg az Ősz utcai szavazóbizottság előtt. Háromnegyed egy óra tájban az Orsolya rendház emeletén berendezett szavazó helyiségébe felvezető csigalépcső a szavazásra várók súlya alatt leszakadt. A szerencsétlenség helyszínén azonnal megjelentek a mentők és az ott szolgálatot teljesítő rendőrök, és néhány szolgálatkész szavazó polgár segítségével nyomban megkezdték a mentési munkálatokat. Papp zárdagondnok egyébként már reggel figyelmeztette az antant megfigyelőket, hogy a rossz állapotú lépcső valószínűleg nem bírja el a nagy tömeget Néhány perccel a baleset után megjelent a helyszínen a Sopronban tartózkodó Klebelsberg belügyminiszter is. A mentők három sérültet szállítottak kórházba. Klebelsberg Kunó belügyminiszter este hat óra tíz perckor visszautazott Budapestre. A pályaudvarra Almásy kormánybiztos és Zsembery főispán kísérte ki.

A voksokat tartalmazó urnákat a szavazást követően lezárták és lepecsételték. Ezt követően egy szobában helyezték el őket, melynek ajtaját szintén lepecsételték, és külön őrséggel őriztették. A borítékok felbontására és a szavazatok megszámlálására csak a szavazás teljes befejezése (azaz a 15-i brennbergbányai és az azt követő Sopron környéki szavazások) után került sor.

Sopronban és a nyolc faluban a 26.900 szavazásra jogosult polgár közül 24.063-an éltek döntési jogukkal, Közülük 15.334-en Magyarországra, 8277-en Ausztriára voksoltak (65,1, illetve 34,9%); Sopronban: 72,25%, illetve 27,25%. A nyolc községben a szavazatok aránya 45-55% Ausztria javára. Érvénytelen volt 502 szavazat. Ausztria tiltakozott a Nagykövetek Tanácsánál, és megpróbálta érvényteleníttetni a népszavazás végeredményét. December 23-án azonban Párizsban elutasították az osztrák panaszokat, öt nappal később pedig Hainisch szövetségi elnök aláírta azt a nemzetközi okmányt, mely a békeszerződéseket módosítva, Sopron nélkül is elismerte Nyugat-Magyarország elcsatolását. A győztesek egyúttal felhatalmazták a magyar kormányt a népszavazási terület hivatalos átvételére, melyre 1922. január 1-jén sor is került.

A népszavazás emlékére a magyar országgyűlés az 1922. évi XXIX. törvény-cikkben megengedte Sopron városának, hogy felírással egészíthesse ki 1622-ben kapott barokk címerét: „Civitas Fidelissima”, azaz „a leghűségesebb város”.

Dr. Tóth Imre történész írása (Rubicon)