„Ha fénylik Gyertyaszentelő”

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja (február 2-a) a római katolikus egyházban Szűz Mária tisztulásának, illetve Jézus templomban történt bemutatásának ünnepe. Mivel a gyertya az egyik legősibb Krisztus-szimbólum, e napon történik a templomokban az egész évre szükséges gyertyamennyiség megszentelése.

A szentelt gyertya a népi hitvilágban fontos szerepet játszott, nem hiányozhatott egyetlen parasztház szobájából sem. A sublótfiókban őrizték, vagy szalaggal átkötve a falra akasztották. Jégeső, vihar, villámlás idején, valamint súlyos beteg és halott mellett gyújtották meg. Sopron megyében a haldokló körül körözni szoktak az égő szentelt gyertyával, hogy füstje elűzze az ott leselkedő gonoszt. Osliban a haldokló kezébe is égő gyertyát adtak, hogy mutassa neki a mennyei utat. A Rábaközben,  Babóton például a hétszer szentelt gyertyát tartották a leghasznosabbnak, ezért évről évre elvitték a templomba megszenteltetni.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja időjárásjósló nap. A megfigyelés szerint, ha ilyenkor szép idő van, akkor későn tavaszodik: „Ha fénylik Gyertyaszentelő, az íziket (tüzelésre használt kukoricaszár) vedd elő!”  Kapuváron úgy mondták: „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön.” Ha viszont e napon zord idő van, akkor az már a tél utolsó próbálkozása, és hamarosan enyhül a hideg.

Csiszár Attila néprajzkutató

Kép: Díszített szentelt gyertya részlete a Soproni Múzeum Néprajzi Gyűjteményéből