Széchenyi István halotti gyertyái

1860. április 8-án, húsvétvasárnap reggel átlőtt koponyával találták meg döblingi lakosztályában gróf Széchenyi Istvánt. A nyomtatott gyászjelentés április 12-ét jelölte meg a temetés időpontjaként. A bécsi udvar nyomására azonban – tartva a temetésen részt vevő nagy tömeg zavargásától – egy nappal korábban, 11-én kellett végső búcsút venni a legnagyobb magyartól.

A 156 évvel ezelőtt történt események egy különös vonatkozására hívja fel a figyelmet a Soproni Múzeum Helytörténeti Kéziratgyűjteményében őrzött dokumentum (K.80.538.3), amit még 1946-ban a nagycenki kastély romjai közül sikerült megmenteni.

Az irat egy német nyelvű, nyomtatott fejléccel díszített számla, melyet 1860. április 10-én állított ki Bécsben Johann Georg Angeli császári és királyi udvari viaszáru-lerakata. A tételes elszámolásból kiderül, hogy a gyászoló család összesen 324 db viaszgyertyát rendelt a cégtől a temetéshez, a holttestnek járó végtisztesség számára. A gyertyák össztömege 47,5 bécsi font (kb. 26,6 kg) volt, és összesen 99 forint 75 krajcárba kerültek. A megrendelt árucikkeket egy ládában szállították Nagycenkre, a temetés helyszínére („Wachskerzen für Zinkendorf 11 April”). Angeli saját kezűleg vezette rá az általa kiállított számlára, hogy a – ládával együtt – 100 forint 75 krajcáros, osztrák értékben számolt végösszeg április 11-én hiánytalanul kifizetésre került.

Kelemen István történész