A rajzolás az életem szövete
„Ma is csodálom Sopront, mert az utcái ívben hajolnak, az udvarainak pedig intim homálya van. Számomra ezek az udvarok, épületrészletek „oltalmazó rajzolatok.” – mesélt Sulyok Gabriella grafikusművész kiállításának megnyitóján a múzeumi várfalkertben. Életére visszaemlékezve elmondta, ma is hálás tanárának Ágoston Ernőnek, amiért „elegáns útmutatásokkal bebizonyította a valóságon, hogy az miért olyan.” Sulyok Gabriella kamarakiállítása június 30-ig látogatható a Fabricius Galériában.
A bagdadi évekre visszatekintve, a más kultúrákkal való együttélésről többek között így vallott: „Azt az élményt is hasonló kíváncsisággal, érdeklődéssel éltem meg, mint sok más mindent itthon. Ebbe beletartozott az is, hogy a hozzám legközelebb álló ember nyelvét nem ismertem, de szerettem volna megtanulni.” Ma is az élmény a legfontosabb számára, amikor dolgozni kezd, és az a szándék vezéreli, hogy a számára élményt jelentő dolgot más is átérezhesse.
A táj és az ember viszonya jelenti rajzainak alapvető vonulatát: „Én nem hagyományos tájképet akartam rajzolni, amelyen ott van a rét, aztán a horizontvonal és fölötte az ég. Ez az egész egy csodálatos egység. Amikor azt mondták, hogy eltűntek az alakok a rajzaidról, azt válaszoltam, nem tűntek el, mert, amikor fát rajzolok, annak az ágai az erezeteink, a föld-rögök a bensőnk torlódásai, vívódásai. Tehát az emberalak ott van, csak egy másfajta sűrítésben.”
Érdekli a mozgókép vagyis a film és a grafika viszonya, amelyek között elsősorban a fény és a mozdulattöredék jelent kapcsolatot: „A fényt a legnagyobb úrnak tartom, mert minden karaktert kirajzol, átrajzol, megváltoztat, lényegessé tesz.” „A mozdulattöredék ugyanígy érdekes, mert én nem szeretem a szituációt «végigcsinálni», sem a felületet annak határánál lezárni. Mindig valami elhagyáson, valami sejthető részen, valami ilyesfélén akadjon meg az embernek a fantáziája.”
Amíg azonban a filmnek a technika határt szab, addig a vonal mindig engedelmesen követi mestere szándékát, ezért is mondhatja Sulyok Gabriella: „a rajzolás nem egy modoros választás eredménye, hanem az életem szövetét jelenti.”
A művésszel Veress Ferenc művészettörténész beszélgetett, a kiállításmegnyitón közreműködött Pozsonyi Gabriella.
Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművész kamarakiállítása
Helyszín: Fabricius-ház, Sopron, Fő tér 6.
A kiállítás megtekinthető június 30-ig, kedd-vasárnap 10-18 óráig.
Fotók: Horváth Zsolt
