Kortárs ékszerek bűvöletében

A kőtár és az ékszerek találkozásának különleges pillanatainak lehettünk tanúi a Múzeumok Éjszakáján, ahol Bráda Judit, Edőcs Márta, Gera Noémi, Király Fanni, Karsai Zsófia és Majoros Katalin ékszerei mutatkoztak be. A sikeres debütálás után a kőtárból a Fabricius Galériába költözött a tárlat, hogy egészen július végéig megtekinthető legyen. Az ékszerkiállítás naponta 10-től 20 óráig várja a látogatókat a Fő tér 6. szám alatt.

Az ötvösségben vannak olyan vonások, melyek alig változnak az évszázadok, évezredek során. Ha végigtekintünk a Soproni Múzeum régészeti gyűjteményében őrzött ékszereken, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy többet ezek közül ma is örömmel viselnénk. A hegykői langobard temető VI. századi női sírjaiból előkerült gyöngysorra például vidám színkombinációjú üvegpaszta, borostyánkő, mészkő szemek vannak felfűzve – mutatta be a leleteket Zámbó Júlia, a Soproni Múzeum régésze a Múzeumok Éjszakáján. Hangsúlyozta, hogy a kőtárban kiállított sírkövek elrómaiasodott kelta házaspárjai által viselt nyakperecek (torques) és férfi pecsétgyűrűk sem állhatnak távol a 20. század emberétől.

Mindezt érdeklődve hallgatták az Anyagtársítások kiállítás formatervezői is, akikkel a Múzeumok Éjszakáján tartott megnyitó alkalmával Veress Ferenc beszélgetett. Edőcs Márta iparművész például elmondta, hogy az ókori római tárgyak között örömmel ismert rá kedvenc üveg karpereceire, amelyekhez hasonlókat éppen mostanában készít. Letisztult formavilágú ékszereit apró üvegzúzalékból készíti, törékeny kivitelben is. Elmondása szerint már régóta használja az üveget, az anyag tulajdonságai mégis folyamatosan tartogatnak számára valami újat. Több esetben nagyobb méretű, nyakban hordható tárgyakat tervezett, amelyeket nők és férfiak egyaránt hordhatnak.
Kolléganője, Király Fanni ékszertervező, megszállottként kutat a különleges anyagok iránt. Mandzsettagombjait ébenfából, rózsaszín elefántcsontfából és körtefából hozta létre, ezüst foglalatban. Nyakdíszeiben, gyűrűiben felhasznált rájabőrt, muránói üveget, elefántcsontot. Megrendelői vagy barátai kérésére néha régi tárgyakat keltett újra életre ékszereiben, melyek egyes részei helyenként forognak, játékos mozgásukkal szórakoztatják viselőjüket. A tervező hisz abban, hogy ékszer és tulajdonosa között különleges kapcsolat jöhet létre, ezért színezett pergamenékszereire kissé rejtőzködő versidézeteket ír, így üzenve a jövőbeli viselőnek.

Két, a beszélgetésen távol lévő kollégájukat, Majoros Katalin és Gera Noémi ékszerészeket is Király Fanni jellemezte. Majoros Katalin édesapjától tanulta az ötvösséget, fontosak számára a mesterségbeli hagyományok, ezért az ezüst anyagához különleges tisztelettel-alázattal közelít. Ékszereinek sommás formavilága (legelő és pihenő lovak) a népvándorlás-kori csatok-övek motívumkincsével folytat párbeszédet. Gera Noémi alumíniumból létrehozott spirál kombinációi aláhúzzák a mozgó emberi test ritmusát, szinte azzal együtt hullámzanak, hasonlóan egyes távoli kultúrák viseleti szokásaihoz.

A keleti, vagy más kultúrák folyamatosan inspirálják Bráda Judit iparművészt is, aki 1991 óta tanít a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil tanszékén. Érdekes formájú táska-költeményeit elsősorban marhabőrből hozza létre házi műhelyében. Az Anyagtársítások workshopon csomó-motívumos nyakdísz-sorozatot tervezett: a csomó jelképezheti mindennapos problémáinkat, amelyekkel szembe kell néznünk, de egyben inspiráló is, hiszen feloldása izgalmas feladat lehet. A táskák díszítő motívumai, formája néhol kifejezetten rokon vonásokat árul el Karsai Zsófia keramikus fali képeivel. Ez azért is fordulhat elő, mert a két tervező régi barátnő. Karsai Zsófiát különösen érdekli a fény motívuma, amely átmenetet jelent az egyes életszakaszok, létállapotok között. Tárgyai felületére néha az ötvösök által is használt aranylemezt applikál, máskor színezi az agyagot. Elmondása szerint munkáját kreatív játékként fogja fel.
A beszélgetésben megszólaló tervezők mindegyike a harmóniát tartja szem előtt munka közben, számítva arra, hogy a rohanó világ emberét megállíthatja, elgondolkodtathatja. Így a tárgyak ugyanolyan örömet okoznak majd viselőjüknek, mint amilyennel a tervező létrehozta őket.

szöveg: Veress Ferenc