A szépről és a jóról

A boldog életű firenzei festőről, fra Angelicoról szóló gondolatok indították a kortárs galéria kiállításmegnyitóját. Tudjuk, hogy a domonkos festő életmódja közel áll Kovács-Gombos Gáborhoz is, hiszen, mint elmondta ő maga is gyakran imádkozik festés előtt: „…úgy érzem jónak, hogy kérnem kell a segítséget, mert önmagamtól kevés vagyok ahhoz, hogy egy rendes képet megfessek. Néha kapok segítséget, néha nem, olyankor a szekrény mögé dugom a képet, aztán várok.”

Ahogyan a régi teológusok, Kovács-Gombos Gábor is meg van róla győződve, hogy a szép és a jó összefügg: „Valóban azt gondolom, hogy a szépség és a jóság összefüggő fogalmak, a fénnyel és a ragyogással kapcsolatosak, Isten attribútumai. Noha azt látom, hogy bizonyos divatos tendenciák ezzel szembeállnak, és egyes mai festők szándékoltan ügyetlen, csúnya figurális képeket festenek, mert ez a divat – én ezzel nem tudok azonosulni. Ha ma ez a festészet, akkor, amit én csinálok, az nem festészet, hanem nevezzük, mondjuk, képteológiának.”

Saját pályáját a festőművész így jellemezte: „Annak, hogy az elmúlt 15-20 évben olyan képeket festek, amilyeneket ti már ismertek tőlem, annak az oka ott keresendő, hogy egy alkalommal erőteljesen szakítottam azzal, amit addig műveltem és egy jóval egyszerűbb, jelképekben, geometrikus szimbólumokban gazdag imádság-szerű képet készítettem. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez néhány festmény erejéig tart majd csupán […] Az volt az érdekes és egyben számomra a nagy öröm, hogy a nézők azonnal rezonáltak erre a festészetre, és szinte kérdezetlenül kimondták azokat a dolgokat, amelyekre én gondoltam, amikor ezeket a képeket festettem. Csodálatos boldogság töltött el, hogy én most egy olyan nyelvet kezdtem el beszélni, amit mások is értenek. Ez a nyelv az enyém, de valahogyan a világ Teremtője, fenntartója felé van irányítva, mint vizuális imádság. Innen kezdve nem pusztán magánügy, hanem rajtam kívül más is megérti.”

A művész a látogatókhoz is fordult: „Azt kérem minden látogatótól, barátomtól, hogy csak nézze a képet. Ez a legnagyobb ajándék, amit tőle kaphatok. […] Vissza is lehet a képhez térni, ahogyan Konok Tamás mondja: onnan tudjuk, hogy egy festmény ránk hatással van, hogy felébred bennünk a vágy, hogy újból lássuk. Ha másodszor is láttuk, akkor új részleteket fedezünk fel, és amikor elmegyünk, még erősebb lesz bennünk a vágy, hogy harmadszor-negyedszer is lássuk. Mert jó nézni, csak legeltetjük rajta a szemünket.”

Veress Ferenc művészettörténész

 KATTINTSON A KÉPEKRE!

Fotó: Pluzsik Tamás