Emberi és isteni dolgokról

Kovács-Gombos Dávidnak nincs szüksége szimbólumokra ahhoz, hogy érzéseket, üzenetet közvetítsen a számunkra, képein a táj maga üzen nekünk. A festő képes arra, hogy ködlő mélységeket varázsoljon elénk, tágas tereket nyisson meg – hangzott el pénteken a Fabricius Galéria új tárlatának megnyitóján. Kovács-Gombos Dávid festményeit április 3-ig, hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között tekinthetik meg ingyenesen a Fő téren.

„A festészet lehetőség arra, hogy olyan elképzelt tereket hozzak létre, amikben elmerülve zavartalanul gondolkodhatok emberi és isteni dolgokon. „A fűben fekve, a fűből nézni az égi és a földi képeket, a tájat, amely végső soron nem más, mint én magam, mert a táj önarckép, tájat festeni annyi, mint elmélyülten nézni a saját arcomat.” Győrffy Ákos költő

Kovács-Gombos tájszemléletében véleményem szerint szerepet játszik zenei érzékenysége. Eredetileg a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában, a fuvola szakon érettségizett, ezt követően döntött a képzőművészeti pálya mellett. Képei, hasonlóan Whistler műveihez, vizuális szférába ültetett zenei harmóniák. Ahogyan a zene hallgatása közben átadjuk magunkat a bennünket vezető dallamnak, ugyanúgy töltenek el bennünket az érzések Kovács-Gombos Dávid képei előtt is. Érzékeljük, hogy bár nincs emberalak a képen, mégis jelen van a figyelő, a művész, aki a képet létrehozta. A látvány nem idegenszerű, hanem az alkotó személyes perspektíváját tükrözi: azt a látószöget, amelyet ő kiválasztott, ahonnan ő nézte a tájat, így bár rejtőzködően, de ott van a képeken a művész maga is.

Kovács-Gombos Dávidnak nincs szüksége szimbólumokra ahhoz, hogy érzéseket, üzenetet közvetítsen a számunkra, képein a táj maga üzen nekünk. A festő képes arra, hogy ködlő mélységeket varázsoljon elénk, tágas tereket nyisson meg. Ebben szerintem romantikus életérzésének ad kifejezést, Caspar David Friedrich kései visszhangjaként. Különösen a horizont vonalának mélyre, vagy magasra helyezésével, a látószög kiválasztásával éri el a misztikus-felemelő hatást, amely metaforává lényegül. Látásmódján érződik az új (digitális) képi médiumoknak, például a kamerának a hatása is. Ebben a művész kora gyermeke, miközben érzékenysége a romantikához vezeti vissza. Ez is mutatja, hogy a romantika mennyire velünk él ma is, világképünk még ma is sokszor romantikus ihletésű.

Ehhez hozzávehetjük még a keleti művészet spirituális kisugárzását, amely szintén otthagyja a nyomát a képfelületen, a hajladozó fűszálakon, amelyek ritmust, mozgást visznek a mozdulatlan csendbe. Néha grafikus hálóvá szövődnek a kép előterében, szinte elsődleges témává emelkednek. Itt-ott megcsillan rajtuk a fény, ezüstösen fénylővé válik, majd szétterül az egész tájon. Törékenységükben benne van az emberi sors, az elmúlás, vagy az örök körforgás (a szamszára) gondolata is.

Kovács-Gombos Dávid mindig készen áll arra, hogy a valóságtól teljesen elszakadva átváltson a teljesen absztrakt kifejezésmódba, bár ezt a lépést ritkán teszi meg. Mégis a lehetőség adott, csak rajta múlik, meg kívánja-e ezt lépni? A természet mint alapélmény  fontos a számára, s erre az ihlető forrásra szüksége van, hogy képeit létre tudja hozni. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a festészete, mit tartogat még a számunkra?

A kiállítás címe „Ürességgel telve” paradoxon: ürességgel nem tudunk feltelni, de tartalommal meg lehet tölteni az űrt, a tágas teret, amely a művészt magához vonzza. A kiüresedés tehát letisztulás, töltekezés lesz, amihez nincs is szükségünk másra, mint a fűszálakra, a felhőkre, a horizont fénylő csíkjára, vagyis arra a szemlélődésre, amit a művész kínál nekünk képein. ”

Veress Ferenc művészettörténész gondolatai a kiállításmegnyitón hangzottak el.

Kovács-Gombos Dávid: Ürességgel telve
Helyszín: Soproni Múzeum, Fabricius Galéria (Fő tér 6.)
A kiállítás április 3-ig tekinthető meg.
Nyitva: kedd-vasárnap: 10–18 óra. Hétfőn zárva.