150 éve: múzeumgründolás
A Soproni Múzeum 2017-ben ünnepli 150. születésnapját, hisz 1867-ben alapították meg a mai közgyűjtemény jogelődjének tekinthető Soproni Művészeti és Történészeti Egyletet (Verein für Oedenburg’s Geschichte und Kunst). Az alábbiakban a nagy múltú intézmény megszületését és működésének kezdeti éveit vázoljuk fel.
A Bach-korszakban megindult gazdasági fejlődés Sopronban is a társadalom átrétegződését eredményezte. Az 1860-as évektől a polgárok különböző szellemi mozgalmai és egyesületei egyre inkább részt vettek a város életében, gazdagítva annak kultúráját. A civil szféra önszerveződését a polgári életforma természetes velejárójaként megjelenő szabadidő is nagyban elősegítette.
A múzeum létesítéséhez jelentősen inspirálta, hogy amikor 1866-ban megkezdték a gázvezeték fektetését a városban, a föld mélyéből nagyszámú római kori és egyén régiség került elő. 1866. október 24-én négy alapító tag (Paur Iván, id. Storno Ferenc, Tibold Károly és Fábry Nándor) létrehozott egy előkészítő egyesületet a helyi régiségek megmentésére. A helyi sajtón keresztül a létesítendő egylet számára ajándékokat és tagsági jelentkezést kértek. Október 30-án az előkészítő bizottság megtartotta első tanácskozását, melynek napirendje az alakítandó egyesület céljának és programjának meghatározása volt. Az Oedenburger Lokal-Blatt november 11-i számában hozta le az elfogadott programot a tagtoborzó felhívással együtt. A közleményben minden városszerető sopronit felhívtak a történelmi kincsek megőrzésére és szeretetére. Mivel ebben az időben az volt a szomorú tapasztalat, hogy a nagy múltú város előkerült régiségeit és egyéb értékeit felvásárolják és elviszik, az egyesület azt a célt tűzte ki maga elé, hogy gyűjti, rendezi, feldolgozza és bemutatja a helyi történelmi emlékeket. A tagokat két kategóriába sorolták. Az elsőbe azok tartoztak, akik szellemi tevékenységükkel szolgálták az egyesületet, a második a pártolókat tömörítette (ajándékozók, kölcsönzők, pénzzel támogatók).
1867. február 15-én elkészült az alapszabály-tervezet, melyet Tibold ideiglenes elnök február 25-én terjesztett a városi tanács elé. A tanács március 18-án a „Sopron városa történetének ’s művészetének fejlesztésére alakítandó egylet” alapszabályait megfelelőnek tartotta, azokat jóváhagyásra pártolólag felterjesztette a belügyminisztériumhoz. A minisztérium válaszában az alapszabály átdolgozását kérte. Végül 1867. július 22-én kapta kézhez az egyesület a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályt. A vidéki városi múzeumok közül a soproni volt az első, amely hivatalosan is megkezdhette működését!
A kőtár költöztetése a Deák térről 1962. májusban
Az egyletnek 1867-ben 181 tagja volt. Alapítónak az számított, aki egyszerre legalább 20 forinttal járult hozzá az alaptőkéhez. Ilyen volt Zalka János győri püspök (50 Ft), a Soproni Takarékpénztár (50 Ft), továbbá a 20-20 Ft-ot fizető gr. Csáky Emánuel, Flandorffer Ignác, Horváthné Chernel Amália, a soproni bencés gimnázium igazgatósága, Rosenfeld Jakab és Lenk Sámuel. A 173 pártoló tag évi 2 Ft-tal járult hozzá az egylet működéséhez. Az első vezetőségben Tibold Károly volt az elnök, Pátzill János és Schindler Ferenc a titkárok, az Poszvék Gusztáv egyesületi levéltár őre, id. Storno Ferenc a múzeumőr, Albert Ferenc a pénztáros, Schwartz Miklós pedig az ügyvéd. A külföldön is neves régész, Paur Iván különös módon csak a 18 tagú választmányban kapott helyet.
Az egylet kutatási területe Sopron városára és egykori jobbágyfalvaira terjedt ki. Fő célja egy múzeum létrehozása volt. Fontos kiemelni, hogy a célok között nagy jelentőséget tulajdonítottak a múzeum látogatásában az iskoláknak. Az egylet a Templom u. 5. alá költözött, itt nyílt meg 1868. május 10-én a múzeum a közönség számára. Az anyag gyűjtésének gyorsaságát és egyúttal a soproni polgárok példaértékű hozzáállását a múzeum ügyéhez jól mutatja, hogy a múzeum tárnoka, id. Storno március 15-én már leltárt készített az ajándékba kapott tárgyakról. 1869-ben például az értékes könyvanyagon kívül három szobában 1341 különféle műtárgy volt kiállítva, többségük a római korból. A múzeumról Rómer Flóris, a kor neves régésze is elismerően nyilatkozott.
Anyagi gondok miatt az egylet 1881-ben miatt kimondta feloszlását. Úgy döntöttek, hogy a saját tulajdonú tárgyakat átadják a városnak egy létesítendő városi múzeum számára, míg a letétek tulajdonosait is erre, avagy tárgyaik visszavételére kérték. A város végül a Tábornok-ház (Fő tér 7.) második emeletén biztosított új helyszínt a múzeum számára, városi költségvetésből fenntartva azt. A városi fenntartású intézmény neve „Sopron szab. kir. város régiségi múzeuma” lett, élén a város levéltárnoka állt. A múzeum Bella Lajos régész 1887-ben kezdett ásatásai révén vált országos hírűvé.
A múzeummal párhuzamosan Paur Iván magángyűjteménye is egyre gyarapodott. Kezdeményezésére 1885. november 12-én megalakult a Sopronmegyei Régészeti Társulat, majd felajánlotta teljes gyűjteményét a vármegyének. Ezzel a már működő városi múzeum mellett egy vármegyei múzeum alapjait vetette meg. Az értékes gyűjtemény előbb a bencés gimnáziumban (Szt. György u. 9.) lelt otthonra, majd a kismegyeházára (Fapiac 2.) költözött.
Az Anyaház a második világháború előtt
A két múzeum hamar felmerült, hisz azok külön-külön inkább ellensúlyozták, mintsem kiegészítették egymást. Az egyesítést a millennium évében, 1896-ban határozták el. Sopronvármegye és Sopron szab. kir. város egyesített múzeuma új otthonra lelt, az új városháza második emeletén jelöltek ki számára öt helyiséget. A múzeumi főőr Kugler Alajos városi levéltáros lett, míg a titkári teendőket Bella Lajos látta el. A múzeumot fenntartó Sopron vármegye és Sopron sz. kir. város Régészeti Társulata 1898-ban tartotta meg alakuló közgyűlését. A gyorsan fejlődő múzeum hamar kinőtte a városházi kereteket. 1913-tól a kultúrpalotává átalakított egykori Lenck-villában (Deák tér 1.) folytatta működését.
1923-ban a múzeum a Régészeti Társulattól – Thurner Mihály polgármester megmentő gondoskodásának köszönhetően – Sopron város tulajdonába és fenntartásába ment át (Sopron szab. kir. város múzeuma). 1951. január 1-jei hatállyal államosították, neve Liszt Ferenc Múzeum lett. 1962-ben a múzeum állami kezelésből a megyei tanács kezelésébe került át, a Győr-Sopron Megyei Múzeumi Szervezet tagintézménye lett. 1988-ban nevét – a mai is használatos – Soproni Múzeumra változtatták. 2013 óta Sopron Megyei Jogú Város fenntartásában működik.
A 140 éves évfordulón a Polgármester és a Soproni Múzeum dolgozói koszorút helyeztek el a Templom utca 5. számú házon, ahol a mai múzeum elődje működött, a Soproni Művészeti és Történészeti Egylet
Domonkos Ottó: Száz éves a soproni múzeum. In: Arrabona 10 (1968) 177–221.
Domonkos Ottó – Környei Attila: A 125 éves soproni múzeum. A Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok kiadványai, II. sorozat: Tanulmányok. 3. darab. Sopron, 1992.
Kugler Alajos: Vezető Sopronvármegye és Sopron sz. kir. város egyesitett muzeumában. Sopron, [1903]
Lauringer Ernő: Sopron szab. kir. város múzeuma. In: Magyar Művészet 4 (1928/7) 565–567.
Múzeumi iktatott ügyviteli iratok, éves jelentések
