A karácsonyi asztal

A karácsonyi vacsorához az asztalt különlegesen ünnepélyes módon terítették meg. A Rába-közben még a 20. század elején is ez volt az egyetlen alkalom, amikor a szoba sarkában, a padsarokban álló nagy asztalt fehér vagy piros-fehér hímes takácsszőttes abrosszal terítették le.

Az asztalra és az asztal alá különböző gazdasági és házieszközöket, ételeket, valamint gabonamagvakat, szénát, szalmát stb. helyeztek. Ezeket az ünnepek alatt otthagyták, majd leszedés után különböző célokra használták fel. A leszedés leggyakoribb időpontja aprószentek napja, ritkábban újév, néha vízkereszt napja. A hagyomány szerint azért készítették a karácsonyi asztalt, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen, illetve a karácsony éjjelén odalátogató angyalok, vagy a Kisjézus. szállást és ennivalót találjanak. A karácsonyi asztal alá helyezett tárgyak közül legáltalánosabb volt a szalma és széna, valamint a gabona és egyéb magvak. Az utóbbiból általában többfélét kevertek össze. Néhol úgy tartották, hogy a magvak a jövő évi jó termést biztosítják. Ezért a leszedés után vagy a vetőmag közé keverték, vagy pedig a a baromfinak adták a magot, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. Az asztal alá tett gazdasági és házieszközök, ekevas, járom, lószerszám, sodrófa, mángorló stb. odahelyezésének az volt a célja, hogy ezek az eszközök hatékonyabbak legyenek az új esztendőben. Az ácsszerszámokat, leggyakrabban a bárdot, szent József tiszteletére rakták oda, mivel ő köztudottan ács volt.

A karácsonyi vacsorán elfogyasztott ételek morzsája is szentelménynek számított, amit nem szabadott kidobni, legfeljebb tűzbe vetni. A hosszabb ideig az asztalra helyezett ételeknek a szerszámokhoz hasonló szerepük volt: a só – a hit szerint – alkalmassá vált a tehenek, méhek gyógyítására. A fokhagyma szintén gyógyító erőt nyert, a méz a torokfájás hathatós gyógyszere lett.

Az asztal fölött, a gerendán függött a karácsonyfa. Almával, aranyozott dióval, otthon főzött és selyempapírba csomagolt cukorral díszítették fel. Elődje vidékünkön is a gledicsia vagy krisztustövis feldíszített ága lehetett, amelyet a 19. század második felében váltott fel a fenyőfa.

Képek:

1. Karácsonyi abrosz, Kapuvár, 19. század közepe (Soproni Múzeum Néprajzi Gyűjteménye)
2. Karácsonyi asztal (rekonstrukció, Rábaközi Muzeális Kiállítóhely, Kapuvár, 2017)

Szerző: Csiszár Attila néprajzos-muzeológus