Dr. Domonkos Ottó 90 éves
Dr. Domonkos Ottó 1928-ban született Orgoványon, középiskoláit Hatvanban, egyetemi tanulmányait Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte.
A diploma megszerzése után, 1952-ben került a soproni Liszt Ferenc Múzeumba, s lett a néprajzi gyűjtemény muzeológusa. A múzeum tekintélyes, céhtörténeti és kézműipari gyűjteménye felbecsülhetetlen tájékozódási lehetőséget nyújtott számára. Specializálódását, majd európai rangú kutatóvá érését pedig nagyban segítette az intézmény akkori igazgatójának, a nagy tudású dr. Csatkai Endrének megértő támogatása. Munkatársának kutatói és muzeológusi erényeit megismerve, maga Csatkai Endre ajánlotta, hogy nyugállományba helyezése után ő vigye tovább a múzeum vezetését. 1963-ban vette át dr. Csatkai Endrétől a Soproni Múzeum igazgatását.
Érdeklődése pályakezdésétől fogva a történeti néprajz kutatására irányult. Több, mint félévszázados kutatói pályafutása alatt a helyi múzeumi és levéltári gyűjtemények mellett dolgozott a mai és a történeti Magyarország számos városának és tájegységének hasonló intézményében, továbbá Cseh- és Morvaországban, Ausztriában és Németországban. Több évtizedes kutató- és gyűjtőmunkájának eredményeként jelentek meg azok a forrásfeltáró tanulmánykötetei, melyekben a magyar városok céhes kézműiparát a középkortól a 19. század végéig bezárólag az európai fejlődés összefüggésében tárgyalta.
Muzeológusként a céhes kézműipar történeti jelentőségét mutatta be. Példái ennek a Lábas házban rendezett céh- és ipartörténeti kiállításai. A soproni kiállítások mellett több országos és más megyében létrejött kiállításnak is rendezője, illetve társrendezője vagy konzulense volt. A Soproni Múzeum Néprajzi Gyűjteményének anyagából az évtizedek folyamán számos külföldi kiállítást rendezett. A dr. Domonkos Ottó által jó érzékkel végrehajtott szerzeményezési gyakorlatnak kiemelkedő állomásai a két egyedülálló jelentőségű ipartörténeti emlék, a pápai Kékfestő Múzeum (1962) és a soproni Pékmúzeum (1975) megnyitása.
Az 1990-es évek elejére vezetése alatt épült ki a város történeti, régészeti és néprajzi kiállításainak hálózata. Arra törekedett, hogy a Sopron belvárosában helyreállított épületekbe közintézmények kerüljenek s ez által a feltárt értékeket a nagyközönség is láthassa.
Domonkos Ottó köszöntése a 80. születésnapja alkalmából
1983-ban kandidátusi fokozatot szertett A magyarországi kékfestőipar című disszertációjával, amelynek anyagát könyvben is megjelentette E munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Nívódíjjal tüntette ki. 1992-ben nyerte el a Néprajztudomány Doktora címet.
1963-tól 1989-ig, több mint negyed századon át állt dr. Domonkos Ottó intézményünk élén. Munkásságát Sopron városa Pro Urbe Sopron díjjal (1990), majd díszpolgári oklevéllel (2003) ismerte el. 1990-től nyugdíjasként mint tudományos tanácsadó továbbra is tevékenyen vesz részt, a múzeum munkájában. Ma is rendszeresen publikál a tudományos szakfolyóiratokban. Élénk figyelemmel kíséri a Deák téri múzeumépület jelenleg zajló felújítási munkáit és az oda tervezett állandó kiállítás előkészítését.
Dr. Domonkos Ottónak, Ottó bácsinak, még számos, egészségben, tevékenyen eltöltött évet kívánnak
a Soproni Múzeum dolgozói
