Egy kályha kalandjai

A Storno-házat 1976-ban az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) kiürítette, mert az épület műemléki kutatása, majd helyreállítása ekkor vette kezdetét. Az ekkor még magántulajdonban levő Storno gyűjteményt a Rejpál-házba (Várkerület 7.) költöztették. Mivel ez az épület nem tudta maradéktalanul kiszolgálni a gyűjtemény helyigényét, ezért a tárgyak egy része a Storno család műtermében kapott helyet.
A gyűjtemény kályháit, szám szerint 4 darabot szétbontották, beszámozták és a Rejpál-ház pincéjében helyezték el. Mivel ez a pince fűtött helyiség volt és közös használatú a ház gondnokával, így a Soproni Múzeum szakalkalmazottai nem is tudhattak a kályhákról. Egészen addig, míg a pincében a gondnok gyermekei konditermet nem alakítottak ki, a kályhákat pedig kilapátolták az udvarra. Nem szétválogatva, nem gondosan kiszállítva, hanem ömlesztve.
A muzeológusok ekkor szereztek tudomást a kályhákról és azok állapotáról. Az eredmény siralmas volt. Az egyes darabok nem csak összekeveredtek, de sérültek is. Ezt követően szét kellett válogatni a négy kályha darabjait, hogy megállapíthassuk, milyen mértékű a hiány és a sérülések. Több volt, mint amit gyorsan javítani lehetett volna. Ekkor már 1986-ot írtunk, nem egészen egy év múlva, 1987 májusában újra megnyílt a Storno-gyűjtemény eredeti helyén, felújítva, kályhák nélkül. Hamarosan két kályhát, a legkevésbé sérülteket sikerült felállítani, de további kettő maradt a raktárban, a Rejpál-házban. Csaknem 20 év múlva, az ún. császáralakos kályhát is sikerült restauráltatni. Ehhez analógiák, katalógusok segítségével juthattunk el és természetesen pályázatok segítségével. A kályha egyharmadát újra kellett gyártatni szobrászok és kályhás mesterek segítségével.

Még ennél is mostohább sorsa volt annak az oszlopkályhának, mely egykor az erkélyes szobában állt, az egyik belső sarokban. Nem csak az állapota késleltette felállítását, de a tudomány, a műemlékvédelem akkori (1986) felfogása, értékítélete is. Mivel a Storno-ház 2. emeleti szobáiban jó minőségű, 1760 körül készült falképek kerültek elő, és ezek közül az egyik éppen a kályha mögötti falon, így az OMF szakemberei nem javasolták, pontosabban ellenezték a kályha felállítást. Így a kályha maradt a Rejpál-házban, igaz már becsomagolva, felirattal ellátva, konténerben. Nem mondhatjuk, hogy árválkodott, mert további, legalább 25 db cserépkályha került mellé a múzeum Deák téri épületéből. A kályhák Csipkerózsika-álomba szenderültek egészen 2002-ig. Ekkor a házat Győr-Moson-Sopron megye Önkormányzata átadta Sopron városának. A múzeumnak, vele a kályháknak is költözniük kellett. Fertőszéplakra kerültek, a tájházak két használaton kívüli istállójába. Itt betonozott, száraz helyen várták sorsuk jobbra fordulását, mely még váratott magára. Egy újabb átszervezésnek köszönhetően a fertőszéplaki tájházak a helyi önkormányzat kezelésébe kerültek, de nem az önkormányzat, hanem a fertődi Porpáczy Aladár Szakközépiskola működtette és működteti az épületeket azóta is. Újabb költözés következett. Fertődre, az egykori moziba, mely utoljára gazdaboltként működött. Itt már csak megtűrt darabok voltak, nem is maradhattak sokáig. Újabb költözés után Sopronban kötöttek ki az egykori IKV, ma Sopron Holding Zrt. telephelyén, egy lebontásra ítélt nedves, rossz állapotú szükségraktárban. Itt legalább az egyes kályhákhoz hozzá lehetett férni. Ez nem volt utolsó szempont, mert 2-3 nyáron 1-2 hetet rászánva restaurátorok és muzeológusok az összekevert darabokat szétválogathatták. Sajnos a munka során az is kiderült, hogy a sok költöztetés nem tett jót a csempéknek. Több, friss törést is felfedezhettünk. Így jutottunk el 2018-ig. Ekkor egy, a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt pályázat segítségével mód nyílt a kályha restaurálására. Ekkorra már a historizmus, így a Storno-gyűjtemény megítélése is jelentősen megváltozott, elfogadottá, megőrzendővé érett. Mivel a kályha nem takarja el a falképet, így a felállításának sem volt már akadálya. 2018 nyarától decemberig elkészült a kályha, a sérült felületeket kijavították, a hiányzó részeket pedig pótolták. Fémrészeit is megtisztították, majd új, egységes lakkréteget kapott. 2018. december 17-én állították fel arra a helyre – az erkélyes szobába-, ahol utoljára 1976 első felében láthatta a nagyközönség. A kályha restaurálását az NKA támogatta, a helyreállítás Szebényi Judit, Ferenczy Noémi-díjas restaurátor művész munkája. A restaurálásban közreműködött Harasztovics Veronika, a Soproni Múzeum szilikátrestaurátora.

Nemes András művészettörténész
Sopron, 2019. január 3.