Mindenszentek vagy halottak napja?

Mindenszentek napján (november 1.) a katolikus egyház azokra a szentekre emlékezik, akik név szerint nem szerepelnek a naptárban. A rákövetkező nap, november 2-a, halottak napja, a katolikus liturgia szerint az összes üdvözült lelkek emléknapja. Sokan nem igazán látják a kettő közötti különbséget, hiszen ma már mindkét naphoz a halottakra való emlékezés szokásai, hiedelmei kapcsolódnak. Mi lehet ennek az oka?

Amíg a naptári nap 0-tól 24 óráig tart, az egyházi ünnep (és ez átszűrődött a nép gondolkodásába is) napnyugtával kezdődik és a következő napnyugtával végződik. A halottak napjára jellemző szokások tehát már az ünnep előestéjével, vigíliájával kezdődtek, majd idővel az egész napra áttevődtek, elhomályosítva a mindenszentek eredeti jellegét.

Az egyház azonban számon tartotta ezt. A kapuvári Szent Anna-plébánia Agendájában például előírták, hogy a pap a templomban hirdesse ki: mindenszentek ünnepén senki se menjen fekete ruhában a misére, mert az örvendetes ünnep! Hozzátehetjük, ennek a szabályozásnak vajmi kevés eredménye lett.

Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének is nevezik. – Nem tudjuk, hogy az ünnep népi szokásai mikor alakultak ki. A sírok megtisztítása, virággal díszítése éppúgy általánosan elterjedt, mint a halottak lelki üdvéért való gyertyagyújtás. Az idegenben vagy ismeretlen helyen elhunyt családtagért a temetőkereszt tövében gyújtottak gyertyát. Mindezek mellett helyi szokások is kialakultak: A Rábaközben például a szegényeket ajándékozták meg ez alkalomra sütött cipóval. A koldusok a temető kapujában várták az ilyenkor szokásos adományt. Ünnepeinkhez gyakran kapcsolódott munkatilalom. Kapuváron például halottak hetében nem mostak, nehogy az akkor köztünk járó halottak ruháját összevizezzék.

Kép: Gyertyaégetés halottak napján a temetőkeresztnél, Kapuvár, 2008