150 éve született Kánya Kálmán
„Minthogy Ön már régóta nem mond nekem semmi politikailag érdemlegeset, mondjon hát legalább valami vidámat” – bökte oda egyik alkalommal az osztrák követnek Kánya Kálmán, a politikai szarkazmus mestere, Magyarország külügyminisztere, valamikor a harmincas évek közepén. A 20. századi magyar külpolitika legformátumosabb figurája 150 éve, 1869. november 9-én született Sopronban.
A líceum után konzuli akadémiát járt, eredetileg Kania névre hallgató ifjú hamar diplomata lett, ami csekély öröklött vagyon és kapcsolat híján önmagában is komoly teljesítmény volt. Rengeteg aktát kellett tologatnia nagy szorgalommal, amíg az egyhangú konzuli pályán túli világ feltárult előtte. Szolgált sajtófőnökként a Kaiserlich und Königliches Ministerium des Kaiserlich und Königlichen Hauses des Äusseren (magyarán a külügyminisztérium) híres Ballhausplatzi épületében, és követként Mexikóban. A Monarchia bukása után az új magyar külügyminisztérium színtelennek aligha nevezhető szürke eminenciása lett, majd Berlinben képviselte a magyar kormányt. 1933-tól 1938-ig a Gömbös-, Darányi és Imrédy-kormányok külügyminisztere volt, és próbálta több vasat a tűzben tartva a magyar külpolitika érdekeit érvényre juttatni, miközben „hazulról” hozott németbarátságát a „hitleráj“ alaposan megingatta. Az ellenszenv kölcsönös volt. Hitler 1938-ban elérte, hogy a gyenge Imrédy menessze a kormányból. Ellentmondásos módon pályája csúcsát mégis ekkor érte el, a Felvidék visszatérésének idején. Gyilkos humorát, epés megjegyzéseit kevesen állhatták, többen tartottak tőle, tekintélyét azonban az ország renoméja érdekében is felhasználta. Munkatársai alaposan megizzadtak a vele folytatott diskurzusokban, de ellenfelei is elismerték rátermettségét, néhányakat pedig szinte rabul ejtett a személyisége. „…Finoman szarkasztikus ajkai óvatosan és előzékenyen formálták a szavakat, melynek hatásait szinte nyomasztóan intelligens tekintettel fürkészte. Azzal a szemmel, mellyel fél évszázadon át figyelte a városokat és embereket, szenvtelenül és megvetően” – írta róla C.A. Macartney amerikai diplomata. Születése évfordulóján és helyén különösen érdemes megemlékezni róla.
Dr. Tóth Imre
