A klasszikus szépség mestere
Alighanem kevéssé mondható túlzónak az a megfogalmazás, hogy a magyar szobrászatban egy több évtizedes, nagyjából az 1920-as évek elejétől az ötvenes évek végéig tartó korszak Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) nevével fémjelezhető. Aktjai, portréi, zsánerszobrai ma is rendkívül népszerűek, számos gyűjtemény féltve őrzött kincsei, a műkereskedelemben igen magas árfekvés jellemzi őket. Hagyatéka halála után szülőmegyéjének székhelyére, a Göcseji Múzeumba került, ahonnan az alkotások egy része vándorútra indult, hogy november 15-én a Lábasház kiállítóterét színesítse. Hikisch Rezső tervei alapján Kisfaludi keze nyomán készült a Tűztorony kapujának, a Hűségkapu szoborcsoportja, így igazán megtisztelő feladat a neves művész többi munkáit is Sopronban vendégül látnunk.
Kisfaludi Strobl Zsigmond a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, nagy jelentőségű, a mindenkori hivatalos ideológiát propagáló köztéri alkotások mestere. Számos egyéni kiállítása mellett neve évtizedeken keresztül szinte minden nagyobb külföldi tárlat magyar résztvevői között az elsők között szerepelt. Korának talán a legkeresettebb hazai portretistája, egyaránt modellje volt Gömbös Gyula, Horthy Miklós, Erzsébet angol hercegnő, Austen Chamberlain, Dino Grandi olasz külügyminiszter, Sztálin, Lenin, Vorosilov, Rákosi Mátyás stb, és karakteres arcmásukkal mindnyájan elégedettek voltak. A harmincas évek folyamán londoni műtermében egymásnak adta a kilincset az angol felső tízezer színe-java, élükön a királyi család tagjaival. Londoni nagy kiállításához 1935-ben maga Bernard Shaw írt előszót, a tárlatról a vezető lapok szuperlatívuszokban írtak. Az ötvenes években Moszkvában több alkalommal a magyar szocreál szobrászat világhírű képviselőjeként tisztelték és látták vendégül. A Szovjetunió Művészeti Akadémiája rendes tagjává választotta (1960). Aranyérmet nyert a nagy philadelphiai nemzetközi kiállításon (1927), valamint a barcelonai (1929) és a párizsi (1937) világkiállításon is. Itthon többek között megkapta a Signum Laudist, a Corvin-koszorút, a Magyar Érdemrend Középkeresztjét, kétszer a Kossuth-díjat, továbbá a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét.
Művészetének a klasszikus szépségre alapozó, akadémikus formanyelvét a 19-20. század fordulójának uralkodó művészeti felfogása alakította ki. Példaképeinek az előző nemzedék francia szobrászait, Carpeaux-t, Dalout, Duboist tekintette, de komoly hatással volt rá Adolf Hildebrand esztétikája is. Bár fiatal korában ő is kacérkodott a bimbózó avantgárd különböző törekvéseivel – kubista és expresszionista próbálkozásait is ismerjük –, művészetét alapvetően mindvégig a hivatalos körök által preferált reprezentatív, az antik esztétika kánonjára építő stiláris felfogás jellemezte. Ezzel mind távolabb került kora fősodratú művészetétől, amit – nem egészen alaptalanul – saját klasszikus ideáljának örökérvényű voltával magyarázott. Bár közvetlenül nem politizált, minden megbízójának „beszélte” a nyelvét és értette művészeti igényeit. A művészetben és a politikában is a jót és a szépet kereste, hajlékonysága talán némi naivitással is összefüggött, és feltétlen humanizmussal párosult.
A klasszikus szépség mestere, Kisfaludi Strobl Zsigmond kiállítás megnyitó
Időpont: 2019. november 15., péntek 17.00 óra
Helyszín: Lábasház, Sopron, Orsolya tér 5.
A tárlatot megnyitja: Dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese,
Köszöntőt mond: Dr. Tóth Imre történész, a Soproni Múzeum Igazgatója
A kiállítás 2020. január 10-ig látogatható, hétfő kivételével naponta 14-től 18 óráig.
A kiállítás a Göcseji Múzeum és a Sopron Múzeum együttműködésében jön létre.
