Mit csinál a régész?

Folytatódik a Soproni Múzeum új sorozata, a Mesterségünk címere: múzeum. Hetente megjelenő rövid bejegyzéseinkben a múzeum munkájába nyújtunk bepillantást. Legújabb bejegyzésünk a régészről szól.

A régészek kutatásai segítenek nekünk elképzelni, hogy a régen élt emberek milyen házakban laktak, mit ettek, milyen eszközöket, szerszámokat, tárgyakat készítettek és használtak, vagyis hogyan éltek. A régészek nem kincses térkép segítségével találják meg a leleteket. A múzeum és az illetékes hatóság is nyilvántartja azokat a helyeket, ahol már került elő régészeti lelet.
A régész feladatai közé nemcsak az ásatás tartozik. A következő munkákat is el kell látnia:
– Terepbejárás: egy-egy beépítetlen terület, például szántó felszínét végignézik, találnak-e kerámiatöredékeket elszórva, ami azt jelzi, hogy éltek azon a területen korábban emberek.
– Leletmentés: építkezés közben nem ismert lelőhelyről előkerülő régészeti emlékek kiásása, vagyis kimentése és dokumentálása.
– Szakfelügyelet: csatornázáskor vagy kisebb földmunkáknál ellenőrzik, nem rejtőzik-e lelet és/vagy egyéb jelenség a munkaterület földjében.
– Ásatás: a legnagyobb feladat, egy terület (ahol biztosan lehet tudni, hogy régészetileg védett), teljes feltárása. A régész munkája ezzel még nem ért véget. A leleteket helyben lefotózzák, méretarányosan lerajzolják, tájolják, és csak ezután lehet kiemelni és csomagolni. A munkálatok folyamán ásatási naplót vezetnek, illetve dokumentációt készítenek a feltárás teljes menetéről. Majd a restaurátor megtisztítja, restaurálja a leleteket, végül a régész beleltározza azokat. Természetesen nem minden régészeti lelet, ami a földből előkerül. A régészeti lelet fogalmát törvény szabályozza: ami földből, vízből, barlangból napvilágra kerül és 1711 előtti, az régészeti lelet.
Figyelem! Ha valaki régészeti korú leletet talál, azt be kell vinni a legközelebbi múzeumba. Megtartani nem szabad, mivel minden lelet a magyar állam tulajdonát képezi.
Forrás: A pincétől a padlásig a múzeumban. Felfedezőúton a Soproni Múzeumban Pindurral. Szerk.: Kiss Melinda – Kuslics Katalin – Takács-Iváncsics Zsuzsanna. Sopron, 2011. 3.