A narancsos karamelles házi szalonukor

Az Édes ADVENT a Pékmúzeumban legújabb epizódjában a múzeum munkatársai, Martos Virág és Szabadhegyi Zita házi szaloncukrot készítenek. Az elmúlt hetekben kutattak a múzeum gyűjteményeiben, összevetették a legkorábbi fondant alapú recepteket a dédmamák és nagymamák füzeteivel, kipróbáltak számos változatot, végül segítséget kértek a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szakértőjétől, Török Róberttől, aki megnyugtatta őket, kísérletezzenek bátran, régen is így készültek a szaloncukrok! A kis videóban egy narancsos karamelles lágy házi szaloncukrot készítenek el.

A házi szaloncukornak nincsen kőbe vésett alapreceptje. Alakítsuk bátran a leírtakat saját ízlésünk szerint, érdemes próbálkozni és kikísérletezni egy család szájíze szerinti változatot:

Hozzávalók:                    
1/2 kg cukor
1 nagy narancs leve és reszelt héja
1 dl víz
10 dkg vaj

A régi időkben a háziasszonyok többnyire otthon készítették a szaloncukrot. Voltak, akik cukrászmesterhez fordultak, a soproniak például Sever Mihály egykori cukrászműhelyében diós és mákos szaloncukrot vásárolhattak kimérve, amit aztán otthon csomagoltak be sztaniolpapírba. A Bécsi utca 5. szám alatt található Pékmúzeum kiállításának otthont adó épület helyén már a XVI. században pékműhely állt. A ház első ismert pékmester tulajdonosa Joachim Hübner volt a 17.században, az utolsó tulajdonos Sever Mihály pék és cukrászmesterként hagyta a városra a házat berendezésével együtt.

Attól lesz szaloncukor ez a finom csemege, ha díszesen becsomagoljuk. Nagyanyáink korában sztaniolba (ezüstpapírba), vagy más otthon fellelhető csillogó papírba csomagolták a cukorkákat. Sokan emlékeznek még, hogy a kifordított margarin csomagolását is erre a célra hasznosították. Sever Mihály hagyatékából színes nyomatok is előkerültek, ezeket díszként ragasztottak a szaloncukrokra:

Sever Mihály szaloncukordísz (pdf formátumban)