Macskakő farsangi kalendáriuma

Macskakő farsangi kalendáriuma

Balázs napja van! A Macskakő Gyermekmúzeum Farsangi kalendáriumának legújabb bejegyzésében Szent Balázsról és a Balázsjárásról is olvashatnak. A Balázs név olyan gyakori volt a 16-17. században, hogy a 10-es „toplistában” szerepelt. Hosszú szünet után az 1980-as évektől ismét az 5 legnépszerűbb keresztnév közé tartozik.

Ki volt Szent Balázs?
Keresztény vértanú, egykori püspök. Legendája szerint az üldöztetés elől egy hegyi barlangba vonult vissza. Itt a vadállatok őrizték, akik a szavára megszelídültek, és a madarak hoztak neki ennivalót. Egy vad farkast is megzabolázott, amikor az elragadott egy malacot. Egy özvegyasszony fiát is megmentette a fulladástól (a torkán akadt egy halszálka) s az anya hálából ételt, és egy szál gyertyát vitt neki, amikor később a püspök tömlöcbe került.

A vadosfai katolikus templom Szent Balázs mellékoltára. Csiszár Attila néprajzkutató fotója.

Ennek az eseménynek a nyomán alakult ki a Balázs-áldás, vagy balázsolás szokása is. Balázst a néphagyomány a torokbajok orvosaként tiszteli. A gyógyerő a Dunántúlon „toroknyomás” néven él tovább: a pap két szentelt gyertyát tesz a gyermek torka elé, gyógyításra kérve a szentet. Az ilyenkor szentelt víz és alma szintén a torokbetegségek gyógyszereként szolgált. A disznótorokon a „Balázsbor” is jeles szentelménynek számított.

Nemcsak Vince napon vágtak vesszőt, de Balázs napján is: a szőlőskert négy sarkából, s ezzel járták végig a birtokot a pusztító madársereg ellen.

Balázsjárásnak nevezték, amikor iskoláskorú gyermekek házról házra jártak és köszöntőjük színjátékával mulattatták a háziakat. A kapott ajándék (szalonna, tojás, kolbász, pénz) a tanítót illette. Nyársat is vittek magukkal, hogy a háziak erre tudják felfűzni az adományaikat, mely körül táncoltak is. A gyermekek közül egy Balázs püspököt személyesítette meg, fején papírsüveggel, a többiekén csákó, ők voltak Balázs vitézei, oldalukon fakarddal, amellyel meg is fenyegették a háziakat: „Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát!”

forrás: Hanság Múzeum

A színjátékkal új diákokat is toboroztak Kapuváron egykor az iskolába ekép:

„Szent Balásnak napján,
Szabadságunkban van,
Hogy házanként járjunk,
Segítséget várjunk,
S énekeljünk:
Omne dignum reverendum, campes.
Adjatok gyermekecskét,
Hallja abéczécskét,
Omne dignum reverendum, laudes.
Adjatok leányát, söpörjön iskolát,
Adjatok egy ludat, hogy mutasson utat, iskolába.
Adjatok egy kakast, hadd kaparjon garast papirosra.
Most úgy fogunk táncolni!
Mint a molnár tyúkjai(…)”

A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum szíves engedélyével megosztunk azt az archív fotót, amellyel belecsöppenhetünk a színjáték kellős közepébe! A népszokás Halászi községben manapság is él. Hátha itt Sopron környékén is kedve kerekedik egy csapatnak hasonlóhoz…Mi alig várjuk, hogy a Macskakőben a diákokkal eljátszhassuk!