Egy tárgy üzenete: a szaladostepsi

A Lenck-villa néprajzi kiállításában találkozhatunk az ún. szaladostepsivel, melyben hajdanán finom és egészséges böjti étel készült. Mi is az a „szalados” és miért érdemes vele megismerkedni? A szalados egy búzából készült finomság, amelyet a Nyugat-Dunántúlon neveznek szaladosnak, máshol csiripiszli, kőtés vagy csíramálé a neve. Karamelláspudingot idéző édesség, amely talán az egyik legrégebbi böjtös ételünk!

Egy háztartásban szükség volt legalább 4-5 szaladostepsire, hiszen akár egy egész kemencényit is sütöttek belőle. Aztán adtak a szomszédságnak is, mert ebből mindig nagy adag készült. Ez a virágcserép-alátétnek tűnő 30-40 cm átmérőjű lapos tál a Sopron megyei dőri fazekasok egyik kelendő áruja volt, de készült Csáván is ilyen edény. Mindkét település híres volt fazekasairól. A tepsi készült feketére égetett változatban is a csornaiak számára. A környékbeli piacokon is árulták, de Sopronban az Ógabona tér és a Színház utca torkolatában is kelendő áru lehetett.

Ez a hagyományos böjti étel akár be is illeszthető a mai háziasszony repertoárjába, hiszen egészséges alapanyagai újra divatba jöttek! Csírázó búzából készül – a csíramálé elnevezés őrzi ezt… Még ma is készíti a régi recept alapján a sárvári Papp József és felesége Piri néni, akik a szüleiktől, nagyszüleiktől tanultakat nekünk adták tovább. A hosszú beszélgetés alatt kiderült, hogy a finom édességük titka nem csak az alapanyagoktól és a sütéstől függ, hanem fontos a kettejük összhangja és munkamegosztása is. Nagyot nevetve mesélték, hogy a sütemény készítése alatt milyen varázsigét szoktak mormolni.

Vállalkozunk is a finomság elkészítésére! Sőt, kolléganőnk, Egresits Anita által saját kezűleg korongozott tepsiben sütjük majd meg!
Tartsanak velünk!