A múzeum hímes tojásai

A múzeum hímes tojásai

A húsvét elmaradhatatlan jelképe a húsvéti hímes tojás. Kiválasztottuk gyűjteményünk legszebb és legérdekesebb darabjait, melyekből ihletet is merítettünk a tojásaink megfestéséhez. Csiszár Attila néprajzkutató írásából szemezgetve megtudhatjuk, a Rábaközben milyen szokások kapcsolódnak a tojáshoz, mivel, és hogyan festették régen a hímes tojásokat.

Húsvétkor az asszonyok és a leányok pirostojást festettek. Házaló szegény asszonytól vett festékkel, krepp-papír levével, vagy pedig vöröshagyma héjának főzetével pirosítottak. Hövejen a vízbe citromot csöppentettek, ami kioldotta a papírból a festéket, majd ebbe a lébe tették a tojásokat. A zöldet „divóhejjal is föstöttík”.

A keresztanyák húsvétkor a keresztgyerekeiket ajándékozták meg, a tojásokat és pereceket a családból valamelyik gyerek hordta szét egy kosárban, szatyorban ahol aztán a rokon családoktól ő is megkapta az ajándékot: „Mink mindig a nővéremmel összövesztünk, mellik viheti el a pirostojást. Osztá idesa­nyám: Eggyik éven te vüszöd, másik éven a másik”. Az ajándékot a keresztanya általában addig küldte, amíg a keresztgyereke meg nem házasodott.

A nagyobb lányok és legények között kicsit másképp ment a tojás ajándékozás. A legények négyen-öten az úgynevezett legényjáró estéken, nem feltétlenül húsvét hétfőn, elmentek a lányos házakhoz “ablak alá”. Bezörgettek: “Kedves jó keresztanyám, küldje ki a lányát!” A lány ilyen alkalommal adta a tojást a legényeknek. A kifinomult jelrendszer része volt, hogy annak adott pirosat, akit szívesen láttak volna kérőként is a háznál. A többi legény, aki csak zöldet, kéket kapott idővel el is maradt, csak a komoly udvarló járt továbbra is a lányhoz.

Húsvéthétfőn a gyerekek legkedvesebb rábaközi szórakozása a „tojáspekkülís” volt. Kétfilléressel dobálták a tojást, aki eltalálta, úgy, hogy beleállt, azé lett a tojás is, meg a pénz is. Hövejen a föltámadási körmenet után „libapáskomra” mentek a gyerekek, kétfilléressel tojást vágtak, vagy pedig eldobálták a tojásokat, majd a nagy fűben megkeresték azokat. Így játszottak esti harangszóig.  A locsolás a Dunántúlon csak az 1960-70-es években alakult szokássá, a szódás üveggel, vödörrel locsolás egyáltalán nem volt ismeretes ezen a vidéken.

A tojások díszítése több technikával készülhet, mi is választottunk belőlük. Következő bejegyzésünkben meg is mutatjuk lépésről lépésre a díszítés technikáit. Tartsanak velünk!