Adomány a múzeumnak

A közelmúltban elhunyt köztiszteletben állott kapuvári óvodapedagógus, Gerencsér Józsefné, Gizi néni hagyatékából gyermekei, Enikő és József ajándékaként mintegy másfélszáz néprajzi tárgy került a Soproni Múzeum gyűjteményébe. Gizi néni nem csak szerette, gyűjtötte is a szép tárgyakat. A népi cserépedények, kegytárgyak, lakástextíliák mellett a kollekció legjelentősebb része a 85 darab színesen festett kőcserép dísztányér, amelyek egykor a rábaközi konyhák elmaradhatatlan ékességei voltak. Podmaniczky Zsuzsanna írja Kapuvár néprajza című könyvében (1943) a következőket: „A konyhának van egy famennyezetes előtere. Itt szoktak esténkint tollat, kukoricát fosztani énekszó mellett. Bolthajtásos fal választja el a tulajdonképpeni konyhától. A boltív alatt fagerenda. A boltívet kitöltő vékonyabb falon tányérdísz. Jobbmódú helyeken száz számra van a sok tarka mintás cseréptányér fölaggatva. Kiss Mihály Andráséknál pl 104 darab.”

Mikor és honnan kerültek ezek a szemmel láthatóan gyári készítmények vidékünkre? Az edények fenékbélyegeit vizsgálva látható, hogy többségük az Osztrák-Magyar Monarchia wilhelmsburgi porcelán- és kőedénygyárában készült, de megtalálhatók a magyarországi manufaktúrák, Hollóháza, Városlőd és Kispest termékei is. Az idegen eredetű, de az itteni nép ízlésének megfelelően díszített „import” áru a 19. század második felétől tömegesen vált részévé a parasztság lakáskultúrájának, kiszorítva a fazekasok hasonló termékeit. A múzeumi anyag bizonysága szerint ezekből a dísztárgyakból legtöbbször nem egyet-egyet vásároltak, hanem a szimmetriára törekvés jegyében két-két egyforma darabot, amelyek aztán ennek megfelelően kerültek a konyha falára.

A tárgyegyüttes révén a Múzeum kőcserép edény gyűjteménye a többszörösére növekedett. Köszönet érte az ajándékozóknak.