“Kelléses ne ligy az uj esztendőbe’…”

“Kelléses ne ligy az uj esztendőbe’…”

A katolikus egyház december 28-át, az Aprószentek napját, a betlehemi gyermekgyilkosság emlékünnepeként tartja számon. Ekkor Heródes király minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megöletett Betlehem környékén. A hagyomány szerint száznegyvennégyezer fiúgyermeket gyilkoltak meg, őket nevezik aprószenteknek. Ennek emlékére már a XI. századtól misztériumjátékokban elevenítették fel a történetet Európában.

Aprószentek napján országszerte ismert szokás, hogy korán reggel legények és fiúgyermekek járnak házról házra és a menyecskéket, lányokat és kisgyerekeket a magukkal hozott vesszővel megcsapkodják. A korbácsolás az újévi szerencsekívánás különös fajtája. A zöld ág az élet szimbóluma: egyrészt a betegség szellemét akarják vele távozásra kényszeríteni, másrészt pedig analógiás varázslat, amelynek célja a nőknél a termékenység, a gyermekeknél pedig a növekedés elősegítése. Az 1950-es évek elejéig több Fertő menti faluban élt még a szokás. A szokás fennmaradt a Szigetközben, ahol egybekapcsolódott a legényavatás szertartásával. Aprószentek napjára a falu első legénye, a legényvezér fűzfavesszőből erős korbácsot font. Az ő feladata volt a korbácsolás. Ez úgy zajlott, hogy legénytársaival felkereste a lányos házakat. Itt énekeltek, majd a legényvezér megkorbácsolta a lányokat, akik emlékül hosszú tarka szalagot kötöttek a korbácsra. A lányok szülei sonkát, kolbászt és némi pénzt adtak a legényeknek. Miután minden lányt megkorbácsoltak, a kocsmába mentek és ott vidám mulatozás közben elköltötték a kapott ételeket, a pénzből pedig áldomást ittak. A legényvezér Aprószentek napjára elkészítette a legénycímert. Fő része a vaskorona volt, amelyről szintén vasból készült jelvények – főleg gazdasági eszközök modelljei – lógtak le. Rákötötték a besorozott legények lányoktól kapott színes pántlikáit is, illetve az esztendő utolsó menyasszonyi koszorúját. A legénycímert a serdülő legények fejére illesztették. Ezáltal jelképesen a felnőtt társadalom részévé váltak: innentől részt vehettek a felnőttek mulatságaiban és járhattak lányokhoz is.

Petőházán is élt a korbácsolás szokása még az 1950-es években azzal a különbséggel, hogy itt Szilveszter napján történt. A korbácsot idősebb emberek vagy fiatal legények fonták fűzfavesszőből, általában kilenc szálból. A végét egy szállal nyélnek összetekerték, majd négyet jobbról, négyet balról egy erősebb szál köré fontak. A nagyobb legények az év utolsó napján felkeresték a lányos és menyecskés házakat és az itt lakó nőket megkorbácsolták. Közben simogatták a test különböző részeit és ezt mondták közben:
„Kelléses ne ligy az uj esztendőbe’,Itt se, ott se, még a fejed bubján se.”

A nyitóképünkön korbácsfonást láthatnak Petőházán az 1950-es években.

A Soproni Múzeum néprajzi gyűjteményéből való korbácsok.