Magyar Kultúra Napja: a múzeum
Tartsanak velünk a hétvégén a Magyar Kultúra Napja apropóján indított virtuális sétánkon, és járjuk be együtt a soproni kulturális élet meghatározó helyszíneit az elmúlt 100-150 évre visszatekintve! A sorozat utolsó állomása természetesen a múzeum:
A múzeumbarát soproni polgár, az érdeklődő utazó, vasárnaponként tekinthette meg Sopron régiségeit a Soproni Múzeum elődjének számító, 1867-ben megalakult Soproni Történészeti és Művészeti Egylet kiállításában. A Templom utca 5. szám alatti ház volt az egylet első otthona, 3 teremben mutatva be kincseit. Az egylet 1881-ben feloszlott, és létrejött a városi múzeum, vagyis Sopron szabad királyi város régiségi múzeuma. A gyűjtemény és a kiállítás a Tábornok-ház (Fő tér 7.) 2. emeletén kapott helyet. A városi múzeum kiállítása mellett 1885-től a frissen alakult Sopronmegyei Régészeti Társulat kiállítása várta az érdeklődőket egy rövid ideig, 1887-ig a Bencés Gimnáziumban (Szent György utca 9.), majd helyszűke miatt a külvárosba költözött, a Kismegyeházára (Fapiac utca 2.). A két múzeum végül egyesült, 1896-tól már Sopron Vármegye és Sopron szabad királyi város Régészeti Társulata néven működött. Az egyesített múzeum az új Városháza (Fő tér 1.) elkészülte után, annak 2. emeletén került elhelyezésre, immár 300 négyzetméteren.
A múzeum tárgyanyagának folyamatos és gyors gyarapodása már 1906-ban felvetette a további költözés kérdését. Főként raktárhelyiségekre volt szükség, de a kiállítási terület is bővítésre szorult, így Kugler Alajos, a társulat „főőre” és Bella Lajos régész felvetették egy kultúrpalota létrehozásának lehetőségét. Ekkor került a figyelem középpontjába a Lenck-villa, amely ekkor már az Építőbank tulajdonát képezte, ezt sikerült nem kevés közbenjárással, valamint hitel felvételével megvásárolnia, majd felújítania a társulatnak.
A kultúrpalota 1913. október 5-én nyílt meg nagy ünnepségek közepette, élén Kugler Alajos és Bünker János Rajnárd, mint egyenrangú múzeumőrök álltak. A múzeum a háború végéig kitartott, de végül 1918-ban bezárta kapuit, miközben a gyűjteményi és tudományos munka nem állt meg. A társulat egyre nehezebben tudta fenntartani az épületet, így azt 1922-ben átvette a város, a következő évben pedig ismét megnyílt a kiállítás (1923. augusztus 20-án). A második világháború szintén törést hozott a múzeum életébe. A kiállítást bezárták, a féltett műtárgyakat elcsomagolva biztonságba helyezték. A bombázások következtében az épület, és vele együtt a gyűjtemény is károkat szenvedett, szinte a teljes természettani anyag megsemmisült. A háború lezárása után Csatkai Endrére bízták a múzeum igazgatói posztját, aki nagy lelkesedéssel fogott munkához, így 1947-ben, a vidéki múzeumok közül elsőként nyitotta újra kapuit a soproni múzeum. A múzeumok államosítására 1950-ben került sor, 1952-ben pedig az intézmény új nevet kapott: Liszt Ferenc Múzeum.
A műtárgyállomány továbbra is hatalmas mértékben növekedett, így egyre több helyre volt szükség, egyre több kiállítás valósulhatott meg. Idővel a múzeum további épületekkel bővült:
Lábasház (Orsolya tér 5.) 1956-ban
Fabricius-ház (Fő tér 6.) 1962-ben
Patika-ház (Fő tér 2.), Brennbergi Bányászati Emlékház és a fertőrákosi püspöki kastély 1968-ban (utóbbi 2013-ig)
Tűztorony 1973-ban
Pék-ház (Bécsi út 5.) 1975-ben
Ó-Zsinagóga (Új. u. 22.) 1976-ban
Tábornok-ház hátsó traktusa (Fő tér 7.) 1980-ban
Fertőszéplaki Falumúzeum 1982-ben (2013-ig)
Storno-ház (Fő tér 8.) 1987-ben
Fertőrákosi Mithraeum (2013-ig)
Nagycenki Széchenyi Emlékmúzeum (2013-ig)
Eggenberg-ház, Macskakő Gyermekmúzeum 2017-ben
Központi Bányászati Múzeum 2019-ben (Templom u. 2.)
A múzeum 1988-tól Soproni Múzeum néven működik, a Deák-téri Lenck-villa pedig, amely „Anyaház”-ként is ismeretes, hosszú álom után 2020 októberében nyitotta meg ismét kapuit a látogatók előtt.
