Megújul a Scheller-ház Bánfalván
A Sopron bánfalvi részére látogatók egy ideje már figyelemmel kísérhetik egy régi ház
megújulását a Gesztenyés körúton, amely a közelmúltig az egyik legrégibb változatlan formában
fennmaradt épület volt Sopronbánfalván. A Scheller-ház történetével Ifj. Nemes András néprajzkutató foglalkozott.
Sopronbánfalva 1950-ig önálló település volt, az 1947-48-as kitelepítésig döntően német anyanyelvű, de magyar identitású lakossággal, akik gazdálkodásból éltek. A telken két ház állt pajtával. A 19. sz. végén a patakparthoz közelebbi ház szabadkéményes konyháját átépítették takaréktűzhelyesre: ennek az volt az előnye, hogy a füst már nem áramlott szabadon a konyhában, a bádogborításnak köszönhetően pedig kevesebb fára volt szükség a fűtéshez, így az étel is hamarabb megfőtt. Bánfalván az erdei malom épületében is fennmaradt hasonló tűzhely, amely a mai napig áll.
A belső házban volt műhely, istálló és borospince, a pajtában pedig a családi használatban lévő mezőgazdasági és mindennapi használati eszközöket tartották: szecskavágó, magtisztító rosta, daráló, szekér, dézsák, petrence (gabonahordó rúd), kézikocsi és szőlőprés. A pajta egyik gerendáján szerepelt a korábbi tulajdonos monogramja 1898-as évszámmal (M. S. – Matthias Scheller).
A korábban itt élő Scheller család egyik őse Scheller Mátyás mészáros volt. Lánya, Zsuzsanna volt Mühl Samu sopronbánfalvi molnár felesége, aki az erdei malomban őrölte a búzát. Később megromlott köztük a viszony, ezért a molnár 1862-ben a malommal szemben, a patak fölé külön házat építtetett a feleségének. Egyik unokájuk Kárpáti Sándor tanárhoz és zeneszerzőhöz ment férjhez, akik leszármazottai a közelmúltban visszavásárolták a malmot, amely mára a régi fényében tündököl.
Helyiek emlékezete szerint a 20. században a Scheller család a gazdálkodás mellett tejet is árult Bánfalván, és bort is termeltek. A szőlőjükbe lovas szekérrel jártak, amely a mai Szőlőskert utca környékén volt. Scheller Mátyás, a családfő mogorva természetű ember volt, akitől tartottak a helyi gyerekek, talán a felesége, Elisabeth (Lizl) is. Ők laktak a belső, tornácos házban, Mátyás testvére, Alfréd és édesapjuk pedig a régebbi, patakhoz közeli épületben. Lányuk, Elza helybeli férfihoz ment feleségül. Ők később Ausztriába költöztek, most már a bánfalvi temetőben nyugszanak. Lizl néni az 1980-as évek végéig élt itt, amíg magához nem vette a lánya. Ebben az időben a kert ápolt, gondozott volt, a kerítés mellett nárciszsövénnyel, aranyesővel és liliomokkal. A kerítés melletti kerekes kút ma is megvan. 2014-re az épületek közül a pajta és a régebbi, patakparthoz közeli ház már életveszélyes állapotba került. Az új tulajdonos a belső házat felújíttatta, a másik ház és a pajtaépület helyére pedig a mai igényeket kielégítő lakóépület került az arányok és vonalak megtartásával. A pajta eszközei egy Sopron környéki település helytörténeti gyűjteményébe kerültek a prés kivételével.
Összességében elmondhatjuk, hogy az épületegyüttes megmenekült az enyészettől, és a mai igényekhez alkalmazkodva, más funkciókkal tovább él, így pozitív példája a bánfalvi közösség hagyomány-és értékőrző tevékenységének.
