Askercz Éva (1938-2022)
Szombaton délelőtt kaptuk a hírt, hogy Askercz Éva, a Soproni Múzeum művészettörténésze 2022. május 13-án elhunyt. Az utóbbi időben sokat betegeskedett, halálhíre mégis megdöbbentő.
„Az egyetemi évei után került Sopronba a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba, ahol Magyar nyelv- és irodalmat, valamint művészettörténetet tanított. Diákjai azt hiszem kedvelték, mert később sokukkal találkozva, mindig szeretettel beszéltek Éváról.
Múzeumi „pályafutása” 1968-ban kezdődött, először félállásban, majd teljes állásban lett az akkor még Liszt Ferenc Múzeum művészettörténésze. Csatkai Endre utódjaként folytatta a múzeum barokk anyagának gyűjtését, kiállítását, feldolgozását. Első jelentős eredménye ennek a munkának a Fabricius ház „17-18. századi polgári lakások” c. kiállítás, ami 1975-ben nyílt meg. A kiállítás akkor még egyedülállónak számított, hiszen az életmód és lakáskultúra kiállítások csak ezt követően honosodtak meg a magyar muzeológiában. Nem véletlenül hivatkoznak még ma is a szakirodalomban erre a kiállításra. Helyben gyűjtött bútorokkal egészítette ki a múzeum már meglévő anyagát, a kiállítás koncepcióját pedig levéltári forrásokra, 17. és 18. századi hagyatéki leltárakra alapozta.
Egy vidéki múzeum szakemberének mindig több féle feladatot kell ellátni. Éva így került kapcsolatba a kortárs éremművészettel, többek mellett neki köszönhető az Országos Érembiennále létrejötte és meggyökerezése Sopronban. Egy ideig társrendezője, majd rendezője volt, ugyanakkor a díjazottak kiállítását 2002- ig jegyezte. A kortárs érmészetből több nemzetközi kiállítást is készített. Moszkvában, Leningrádban, kelet és Nyugat Berlinben.
A Fabricius-ház kiállítása további feladatokat hozott számára. Mosonmagyaróvárott, a frissen helyreállított Cseley házban készített barokk enteriőr kiállítást, melyet szintén számon tartanak a szakmában. Később, 1989-ben ezt a kiállítást tovább bővíthette.
Időrendben a Storno gyűjtemény rekonstrukciója következett. A gyűjtemény múzeumi szempontú leltározását, a gyűjtemény kiállításának előkészítését, majd megrendezését ő vezette. Ma azt mondanánk, ő volt a kurátora. Mindez 1984-1987 között zajlott. A számos tárgy, építészeti rajz, valamint berendezés- és tárgytervek arra késztették Évát, hogy a megszerzett ismereteket publikálja. Az Arrabona, a Művészettörténeti Értesítő, a Soproni Szemle közölték tanulmányait. de ő írt a Pannonhalmi Szent Márton bazilika Storno – féle helyreállításáról, berendezéséről is az 1996-os katalógusban.
1993-ban hivatalosan nyugdíjba ment, de utána, 2004-ig 4, majd 6 órában tovább dolgozott. Folytatta a Storno gyűjteményben megkezdett munkáját, rendezte az Érembiennálét és a Díjazottak kiállítást.
2004-ben visszavonult. Nagymamaként „vállalt állást”. Unokáira vigyázott, felügyelte őket. Ezért 2006-ban gyermekei és unokái után Budapestre költözött. A Soproni Szemle szerkesztőbizottságának tagjaként ezt követően is megfordult Sopronban. Nem mulasztotta el, hogy egykori kollégáit ne látogassa meg.
70. születésnapjára a Soproni Szemle különszámmal tisztelgett. Köszöntőjének szövegében az alábbiakat olvashatjuk: Őszinte és szókimondó volt és nagy nyitottság jellemezte. Az eredeti mondat jelenidőben íródott, ma már ezt a múlt idővel kell helyettesítenünk.”
Nemes András művészettörténész
