A „határtalan történet” folytatódik
Távol álljon tőlünk, hogy „ellopjuk” múzeumunk helytörténeti állandó kiállításának címét. A város (és az ország) sorsa azonban úgy hozta, hogy az egykori Sopron vármegye, és ezzel a múzeum gyűjtőterülete is, a határ túloldalára került. Következésképpen a Helytörténeti mellett a Néprajzi Gyűjtemény is őriz a mai Burgenland területéről származó műtárgyakat.
A 19. század utolsó évtizedeit az európai néprajzi muzeológiában „szoba periódus”-nak is szokás nevezni. A paraszti életmódot ekkor kezdték eredeti, vagy azok mintájára felépített népi lakóházakban bemutatni, múzeumi körülmények között pedig olyan, hitelesen berendezett enteriőröket kialakítani, amelyekbe a látogató, az egyik (nyitott) oldalon betekinthetett. Amikor 1900-ban múzeumunk Néprajzi Osztályát Bünker János Rajnárd tiszteletbeli múzeumőr megtervezte, és egy évvel később a vármegye három nemzetiségének lakáskultúráját bemutató néprajzi szobát létrehozta, az intézményt a muzeológia akkori élvonalához zárkóztatta fel.
Szóban forgó „határtalan” történetünk tehát 1901-ben kezdődött, amikor az ágfalvai német, a kapuvári magyar mellett a horvát szoba tárgyait kellett összegyűjteni. Az eredeti terv szerint ezeket Bünker Oszlopon (ma Oslip, horvát neve Uzlop) szerezte volna be a gyűjtemény számára. Azonban hamar kiderült, hogy az ottani horvátság lakáskultúrája és viselete nagymértékben polgárosult, ezért a szükséges néprajzi anyag felkutatása Oszlopon reménytelennek bizonyult. Ekkor került a figyelem középpontjába Szarvkő (ma Hornstein, horvát neve Vorištan). A horvát szoba tárgyainak megvásárlását így e Kismartonhoz (ma Eisenstadt) közeli településen kezdték meg 1901. májusában, a helyi értelmiség és a papság közreműködésével. A sarokpad, a mennyezetes ágy, az asztal, a szekrény, a menyasszonyi láda stb. a Palkovits, Pudik, Probst, Pinczolits, Milkovits és Sugonits családoktól kerültek a múzeum gyűjteményébe. A bölcsőt a közeli Szárazvámon (ma Müllendorf, horvát neve Melindoff) vásárolták meg. Több kisebb tárgy, köztük két úgynevezett tükörkép, Kuzmits Endre büdöskúti (ma Steinbrunn, horvát neve Štikapron) főtanító, a feszület pedig Pavitsits Mátyás szarvkői plébános ajándéka volt. A szoba bútorzatát és egy ládányi kisebb tárgyat június 16-án Szárazvámról vasúton szállították Sopronba, majd ezt követően kerültek az „új városházán” berendezett múzeumi kiállításba. Hat évvel később, a Deák téri Lenck-villa megvásárlása (1907) és múzeumi célú átalakítása után a három néprajzi szoba az épület felső szintjén kapott helyet. Az 1980-as években tervezett új állandó kiállítás koncepciójába azonban nem illettek bele, így a tárgyegyüttesek raktárba kerültek. A szarvkői horvát szobát 1997-ben Kismartonban, a Burgenlandi Tartományi Múzeumban láthatta újra a közönség, 2022-ben pedig a Szarvkő első írásos említésének 750. évfordulójára rendezett Ünnepi Hét (május 26–június 6) alkalmából egy 11 napos kiállításra „visszatért” oda, ahonnan egykor a múzeumba került.
Jubiläumsausstellung „einst & heute“
Hornstein, Pfarrsaal (Linke Hauptzeile 43)
A kiállítás május 27-től június 6-ig naponta 10:00 és 15:00 óra között látogatható.
