Búcsúzunk

Elhunyt Dr. Nováki Gyula régész, a modern magyar régészet egyik legfontosabb alakja, a Soproni Múzeum egykori munkatársa.

Nováki Gyula
1926. július 6. – 2022. október 7.

Nováki Gyula 1926. július 6-án született Sopronban. Édesapja foglalkozása miatt már 2 éves korában Szombathelyre költöznek, de gimnáziumi tanulmányainak utolsó éveit már Sopronban tölti, itt is érettségizik 1945-ben. 1946-ban segédmunkásként helyezkedik el a Soproni Vasöntödében, ahonnan felvételt nyer a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1947-1950 között őskori-, népvándorláskori és középkori régészetet hallgat. 1951-ben szerez diplomát, 1963-ban doktori címet. Már egyetemistaként komoly kutatómunkát végzett városunkban. Többek között leletmentő ásatást végez a Várhelyen és terepbejárásokat a fertőrákosi Kecskehegyen. 1951-1964 között a Soproni Múzeum régésze. 

Szerteágazó érdeklődése, emberfeletti munkabírása kivételes szakemberré avatta. A megye - de nem túlzás, hogy az ország - minden szegletébe eljutott, földvár és várkutatásai, precíz felmérései kutatók generációinak jelentettek biztos alapot munkájukhoz. Tehetsége és szorgalma révén gyűjteményünk számos lelettel és lelőhellyel gazdagodott. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindent köszönhet a hazai régésszakma neki. Nemcsak a középkori Sopron várfalait ásta meg - és tisztázta, hogy azok római alapokon nyugszanak - de a Várhely halomsírjainak első komoly rendszerezője is volt. De ásatott a balatonföldvári kelta földvárban is, kutatta a borsodi várakat éppen úgy, ahogy a sopronhorpácsi templomot is. 

Az örökké derűs, jó humorú, önzetlen, a fiatal kutatókat tanácsaival mindig segítő Nováki Gyula 2004-ben kiemelkedő műemlékvédelmi tevékenységéért átvehette a Forster Gyula-díjat és 2018-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 

A soproni régészet legendás alakja életének 97. évében, 2022. október 7-én hajtotta örök álomra fejét. 

Emlékét megőrizzük.