Időutazás a reformkori Rábaközben

Hiánypótló, időutazásra invitáló forrásközlés jelent meg Csiszár Attila etnográfus, a Soproni Múzeum muzeológusa jóvoltából, melyet elsőként a kapuvári Rábaközi Muzeális Kiállítóhelyen megrendezett könyvbemutató résztvevői, kutatók, illetve a néprajz iránt érdeklődő nagyközönség vehetett kézbe a múlt héten. Egy kötetbe gyűjtve olvashatják e területről a táj- és népismertető irodalom kibontakozása idején, a reformkorban nyomtatásban megjelent ismertetéseket.

Csiszár Attila etnográfus évtizedek óta kutatja a Rábaköz népi kultúráját. Az általa szerkesztett gyűjtemény hét, a 19. század első felében született leírást tartalmaz. A bevezető után a sort Horváth János „Töredék Tóközről” című írása nyitja meg, amely a Rábaköz északkeleti, ahogy neve is mutatja, mély fekvésű, vízjárta területét mutatja be, majd Nemesapáti Kiss Sámuel és Kis József Sopron vármegyéről szóló, a Tudományos Gyűjteményben közzétett ismertetésének a Rábaközre vonatkozó részletei következnek. A kötet címét is adó, a Magyar Kurir mellékletében megjelent „Rábaköz ösmertetése” különös figyelmet érdemel, ugyanis ez az első átfogó néprajzi leírás erről a vidékről, melyet azonban a szakirodalomban mindeddig nem használtak forrásként.

Rendkívül értékes, adatokban gazdag az ismeretlen szerzőtől származó „Rábaköz s népe szokásai és divatjainak ismertetése” címmel a Regélőben közreadott leírás. A lakodalmi szokások, köztük a baromfiudvar népét megtizedelő „tikverőzés”, a viselet vagy a paraszti lakáskultúra színes ismertetésén túl e munkából többek között azt is megtudjuk, hogy mi volt a hasonlóság a régi rábaköziek és az arabok vendégszeretete között.

Johann Georg Kohl „Száznapi utazás Ausztria országain keresztül” címet viselő munkájából A „Rábaköz és Győr” című fejezet részletét közli a szerkesztő, mely eltérően a többi írástól, a külföldi utazó szemével láttatja a vidéket. Érdekes megfigyeléseket tesz például a vidék két csapása, a szúnyogok, illetve a farkasok elleni védekezésről, valamint a Rábaközben akkoriban terjedő bivalytartásról. Kissé átlépve a korszak határát, a sort Zerpák Antal Vasárnapi Ujság-beli, Kapuvárt bemutató leírása zárja, kiegészítve Hany Istók történetével. Mellékletként olvasható Kiss Sámuel tollából a Társalkodóban közölt cikk, amely a szilsárkányi Rábaközi Olvasó Társaságról szól, amelynek maga Széchenyi István is rendes tagja volt.

A Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata által kiadott kötetet bőséges jegyzetanyag, helységnév mutató, és a tájékozódást segítő térképvázlat egészíti ki.