Ugrás a fő tartalomra
Hírek 2023-06-16

Giczy János és a Soproni Múzeum

Giczy János és a Soproni Múzeum

Giczy János festőművész születésének közelgő 90. évfordulóján egy a Soproni Múzeum művészeti anyagából készült kamarakiállítással tiszteleg a múzeum a művész emléke előtt. A kamarakiállítás a Pro Kultúra Kft. által a Festőteremben rendezett Giczy életműkiállítás kísérőrendezvénye. A tárlat megtekinthető 2023. június 17. és július 2. között, keddtől vasárnapig 10-18 óráig a Múzeumnegyedben található Galériában (Sopron, Fő tér 6-8.).

Nemes András művészettörténész soraival emlékezünk a festőművészre:
"Giczy Jánosról sokan, sokféleképpen írtak, általában kiállításai kapcsán. A sokféle megközelítés ellenére egy dologban mindenki ugyanazt, a lényeget mondta ki: élete, festészete, világszemlélete harmóniában volt. A szülőfalu, Alszopor tisztelete, az ősök emlékének őrzése, a falu tárgyainak szeretete festészetében jelképekké, később szimbólumokká lényegülve egy elmúló, de hiteles világról tudósított. Szárnyasoltárainak kerete, predellája, műtermének galériája és berendezési tárgyai a szülői ház gerendáiból, deszkáiból készültek, megőrizve az etalonnak számító falusi lét világát.

Giczy János már korán, Sopronba visszatértekor kapcsolatba került a Soproni, akkor még Liszt Ferenc Múzeummal. Nem csak a kiállításokon és a műtárgyakon keresztül, hanem a múzeumban dolgozó emberek által is. Egy zárt városban a „nem formális” irányzatokat követő értelmiségi hamar megtalálta a társakat. Ilyen társakra lelt Giczy János Askercz Éva és Dávid Ferenc személyében. A művészettörténész házaspár – úgy tűnik – hamar felfigyelt festészetére, erről tanúskodik a hatvanas években, az Orsolya téri Lábasházban rendezett kiállítás, melyet Askercz Éva állított össze és Dávid Ferenc nyitott meg.

Múzeumi kapcsolatai nem csak a képzőművészet, hanem a néprajz területén is szorosak voltak. Mint amolyan falvakat ismerő ember, sokszor mesélt néprajzos kollégáknak. Nem voltak ezek a beszélgetések hivatalos anyaggyűjtések, vagy riportok, inkább emlékezés vagy tapasztalatcsere.

Tanítványait az Óvónőképzőből gyakran vitte a múzeum kiállításaira. A festészeti, néprajzi témájú időszaki vagy állandó kiállításokat rendszeresen látogatták, de ide sorolhatjuk az Országos Érembiennálék sorozatát is. Személyére jellemző érdekességként kell elmesélni az alábbi esetet. A külső szemlélő számára általában morcosnak tűnő ember (valójában nem) sokat zsörtölődött azon, hogy a Deák téri múzeumépületben (a Múzeumban, vagy ahogyan ma nevezik, Lenck-villában) múzeumi papucsot kellett húznia, amit nagyon nem kedvelt. Ezért aztán néprajzos kollégáim írást készítettek számára „papucshasználat alóli felmentésről”.

Szerencsére a későbbi évek során, már a 2000-es években is szoros maradt kapcsolata a múzeummal. Fiatal művészettörténészünkkel, Kiss Melindával – földije lévén – hamar megtalálták a közös hangot. Igaz János alszopori, Melinda pedig felszopori volt, de a szülőföld összekötötte őket. 2008-ban és 2016-ban, utóbbit már emlékező kiállításként, Kiss Melinda rendezett Giczy János műveiből tárlatot.

Többen, többször lehettünk a műtermében, sokszor találkoztunk vele a Rákóczi utcában, ha nem órát tartani igyekezett a Képzőbe, akkor néhány percre megállt beszélgetni.

 Emlékezetes volt a ’90-es évek eleje, amikor a változó, alakuló társadalomban mindenki kereste a jobbítás lehetőségét. Így volt ezzel János is. Részt vett a Képes Céh alakításában. Ez a mára már elfelejtett csoport az akkori soproni és Sopronhoz kötődő képzőművészeket és a múzeum két művészettörténészét hozta egy csapatba. De említhetjük János buzgalmát a második világháborús emlékmű létrehozásában is. Önmagát meghazudtoló lendülettel agitált, gyűjtött, hogy megvalósulhasson a világháborús Pieta, ami a Deák téren áll.

Kamarakiállításunk a Soproni Múzeum művészeti anyagából készült. A művész születésének közelgő 90. évfordulóján így kívánunk tisztelegni a művész és a barát emléke előtt."


További cikkek