Néhány évtizeddel ez előtt némi szerencsével még környékünkön is fellelhetők voltak azok az archaikus népi imák, amelyek központi témája Krisztus megfogatása és kereszthalála volt. Ezek a szövegek a családi esti áhítat részei voltak. Ma már ismert az egyház negatív viszonyulása a teológiai szempontból erősen vitatható „apokrif” szövegekhez, amelyek egyházi közreműködés nélkül ígérnek bűnbocsánatot. Nem csoda hát, hogy a tiltás következtében idővel kihullottak a szokásos esti imafüzérből. A néhány idős asszony szájából, akik emlékezetük mélyén még őrizték ezeket, elemi erővel szóltak újra a nagyheti szenvedéstörténet megrendítő szavai: